Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkő István: Égő csipkebokor

— Nem mehetek, mondom, hogy nem tehetem.

— Pukkadj meg, — ezt felelte nyugodt hangon az öregjuhász és az ajtó felé indúlt.

Meggondolta magát és leült az ajtó melletti asztalhoz, előbbi helyére.A

fiatalabb felugrott a székről :

— Lehet-e veled okosan beszélni Gyuri ? Szükségünk van rád, érted ? A jegyzőben nem bizhatunk, a tanítóban nem bizhatunk, papunk már öreg. Te ! Én gondoltam az ettéd makacs fejedre, amikor ide indúltunk, de azt mondtam magamban: Ha ellenáll a semmirevaló, majd példával is szolgálok neki. Azt mondom, emlékszel-e az iskolából, ha olyan nagyon tudományos vagy, arra, amikor kint Lengyelbe volt bujdosásban a Rákóczi és kutya baja se volt neki ott a nagy urak közt. De annál több itthon a népnek. Felkelt mezítláb, rongyosan, bocskorosan az itthoni szegénység s kimentek hozzá deputációba. Alig bocsátották eléje őket, olyan csúnya szegények voltak. Édes fejedelmi király ónk, mondták neki, nézz ránk és sirj. Gyere haza és állj az élünkre. Megyünk utánad a halálba is, mermár az is jobb nekünk, mint ez az élet. Akkor ő rájuk nézett, sírt és hazajött a rongyosokkal. Pedig király lehetett volna ő ottkint is, akkora úr volt... így jöttünk hozzád mi ketten is, csak a példa kedvéért, el ne bizd magad. Ennyi az én szavam ebben az ügyben.

Felállt ő is, köszönt s odament az ajtóhoz, leült az öreg mellé. Szótlanúl ültek, várakoztak.

— Fizessünk, gyerünk, — mondta Gyuri keményen és sebesen kiment a teremből.—

Isten megáldjon titeket, — köszönt oda a két embernek az ajtó mellett.Az

öregjuhász csendesen felelt vissza :

— Ragadj ide a hegyekhez, soha többé ne tudd elhagyni őket.A

fiatalabb rávágott az asztalra, köpött maga elé és utána ordított:—

Dögölj meg Bódi Gyuri, büdös paraszt !

Gyuri betegre váltan vetette magát az autó ülésére és rohanást intett. A titkár és Gózon Józsi úgy ugrált fel az elszaladó autóra.

(Folyt, köv.)