Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó Isrván : Égő csipkebokor Olyan példásnak, útegyengetőnek érezte a két falujabeli ember megjelenését, hogy szinte felkacagott a nagy jóérzéstől. Rítták, háthogy hítták ilyen tisztességre s éppen erre is, azelőtt is, de hogy most eljöttek egészen ide utána, ez annyit jelentett, hogy a háborúból hazajövetele óta tartó nehéz fojtást belülről kilökte meggyülemlett ereje s ha csak képletesen is, de akkorát szólt az ő lelke, mint egy harminckettes ágyú, de akkorát, hogy odahaza is meghallották.A kánikula azonban már elöntötte egész valóját. Megpendítitek az izmai, mint az ugrásra indúlt jó lónak s a homloka megfénylett, mint elszaladt csikaji gyengehabos szőre otthon. — Nagyon köszönöm a megtiszteltetést, nagyon köszönöm, hogy idefárisztkodtalok, de csak ennyit mondjatok otthon, hogy köszönöm szépen a rámgondolást és mindig a falu érdekében valónak fogom tudni magamat.A két ember pohár után nyúlt, mivel hogy készen az alku. — Mi magónk is megtisztelve érezzük magónkat, — mondta Kardhordó bollotcsináíó, megszokott, csendes hangon. — Éljen Bódi Gyuri, régóhajtott újszülött bírónk ! — csapott az asztalra vehemensen Pénzváltó, aki alig várta, hogy valamiért már nagyobb hangra fakadhasson. Eddig is türelmetlenül fészkelődött a helyén, nem állhatta, hogy nem csapkodhatott s hogy kiáltozásra, hevülésre, veres nyakra nem nyílt alkalma. De most nyílt : — Pincér, liter borokat ide ! Gyuri nem értette a két jóembert s türelmetlenül intette le őket :— Várjatok hát! Mért nem várjátok meg a szavamat? Nézzétek, nem mondom, hogy rosszkor jöttetek, de nem érkeztetek jókor. Nem fogadhatom el a megtiszteltetést, csak nagyon köszönöm. Most még nem is mehetek haza, azonfelül pedig én nagyobb vállalkozásokba kezdtem. Abból is lesz haszna a kedves községünknek is, annyira ismerhettek, hogy nem egyedül magamat nézem. Bírót még találtok, magam helyett jószivvel merem ajánlani Pénzváltót is. Még egy hónap beletelik, amig hazamehetek, addig meg ti nem várakozhattok. Legalább világot láttatok, hogy ide utaztatok. Menjetek fel megnézni a Tátrát, akkora hegyeket még úgyse láttatok... A két ember szemejárása elszakadt, úgy ültek ott, mint akik nem a maguk lábán jöttek, hanem ölbe hozták s letették őket a székre. Pénzváltó elrekedt hangon mondta, de a hangja felért egy üvöltéssel:— Azt hiszed tán kiváncsi vagyok a Tátrádra, ott dűljön össze a megsántult fejeddel együtt! — Magyarázatot kérek, — mondta csendesen Kardhordó.
