Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Az erdélyi magyar írók látogatása elé

Tamási Áron: Nyilatkozat ők egyetértsenek velem abban, hogy : A szétszóródásunk nem lehet akadálya annak, hogy egy fiatal, új és heroikus magyar irodalmat teremtsünk, és semmi sem lehet akadálya annak, hogy ezzel az irodalommal a tömegek felé forduljunk, akik osztály-elnyomás, hi­vatalos hatalmi-elnyomás vagy nemzetiségi elnyomás alatt feszülnek. Várom, hogy politikusokkal találkozzam, akik belássák, hogy: Az igazi politika már nem szolgálhatja a sovén hatalmaskodás kár­tevő játékait, hanem az emberi szabadságot és a gazdasági javak igazságos elosztását. Várom, hogy papokkal melegedjem össze, akik elismerjék» hogy : A keresztény vallások iránti bizalmat csak egy új vallási megújhodás állíthatja vissza. Várom, hogy polgárokkal találkozzam, akik már meglátták, hogy a polgárság elveszítette osztály-erejét és nem a kapitalizmus roncsaiba kell kapaszkodnia, hanem a munkás- és paraszt-tömegek­hez kell csatlakoznia. Várom, hogy egészségesen és vidáman érezzem magamat az egész irodalmi körutazás alatt. Ennek lényeges feltételei, hogy min­denkihez kedves lehessek, akit megszeretek; mindenütt őszintén beszélhessek, ahol jól esik ; a széptermetű hölgyek higyjenek nekem, ha érzelmeimről beszélek; ihassak kevés, de igazi bort és legyenek jó szivarjaim. 2. Hogy vélekedem a kisebbségi magyar irodalomról ? Úgy vélekedem, hogy csak biztató jelei vannak, de különben még eddig gyengének, szervezetlennek és főképpen gyávának mu­tatkozott arra, amit emberi és nemzeti sorsánál fogva egyaránt vállalnia kellett volna. Nevezetesen nem küzd a szükséges erővel az emberi jogokért, amelyeket több oldalról és kitartóan tépnek le róla. Nem küzd az elnyomás ellen, ami egyik részről osztályjellegű, a másik részről pedig a nyelve és sajátos népi kultúrája ellen irányul. 3. Mi a véleményem az erdélyi irodalom kérdéseiről ? Ebben a kérdésben, rövid néhány sorban, még Ízelítőt is ne­hezen adhatok. Általánosságban megjegyezhetem, hogy az erdélyi irodalom a húszas években megindult fejlődésének minden vona­lán megtörni látszik. Meglazult és sok helyen el is fonnyadt az a feszítő erő, amely annak idején egy új magyar irodalmi megújhodás kezdetét kívánta jelezni. Visszaesést mutat termelésének mennyisé­gében s emellett minőségében is sokszor alatta marad a korábbinak. A transilvánizmus jelszavát kopottá tette, mert sokat használta anélkül, hogy megtöltötte volna új sorsának megfelelő tartalommal. Általában úgy látszik, mintha máris függvénye lenne a magyaror­szági irodalomnak: fáradságában, probléma-kerülgetésében és jel­szavakkal való ügyeskedésében. Vannak azonban még forrásai és vannak itt-ott háborgó erői, amelyek új lendületre lökhetik ismét. 4. Mi a véleményem az új magyar irodalom helyzetéről ? Az a véleményem, hogy hallatlan elégedetlenség és belső lá­zongás fűti át a talaját. Az elégedetlensége és a lázongása azoknak, akik úgy hiszik, hogy elsősorban az irodalomnak kellene világos­

Next

/
Oldalképek
Tartalom