Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
barkó István : Égő csipkebokor — Ha úgy rohanunk, végülis elfogy... A titkár piros pont, a cigarettája mögül kérdezte : — Mi ?— Az éjszaka.— Maga költő, Gyuri. Csodálom, hogy nem játszik valamilyen hangszeren. Gyuri nevetett:— Dehogynem. Harmunikázom.— Nem is rossz. Tudja-e, hogy én egy mulatóban olyan harmonikát hallottam, mint egy orgona ? Gyöngyházgombok, fémbillentyük voltak rajta, számtalan sok. — Az én harmunikám kétszáz koronába került, mégpedig régen. De én csak diletáns vagyok... Az út kanyarulatokkal ereszkedett lefelé, Gyuri hátradűlt s azt érezte, ereszkedik, enyhén száll, száll lefelé, mint akinek elég volt a magsban s nemsokára eléri a földet. A talajon megáll, megveti a lábát, kinézi körültekintve, hogy merre tartson, biztonságosan fedezi fel, (mivel jól ismeri a sikabb vidéket) az éghez hajló távolság irányait, a napkelte és nyugta, a szélérkezte és távozta, a vihartámadat és megszűnés szokásait. A földön otthonságban érzi magát. Jó, hogy ide kell mennie ezen az éjen, tisztábajutni a lánnyal, önmagával, avval, hogy valóságosan úgy van-e, ahogy a lentet a varázslatos magasban, a bűvös hegyek tetején érezi és gondolja. A titkár rászólt:— A miniszter beüzent nekem, hogy holnap estig fogadja magát. Délig jelentse be a titkárjánál. Valamit beszélni akar vele, Gyuri ?— Egyelőre csak ő velem ! Holnap estig eldől, hogy vájjon nekem is lesz-e valami beszédem vele. — Mondhatom, maga kész diplomata. — Nem az vagyok, nem is akarok az lenni. Páciens akarok lenni továbbra is. Nincs jobb dolog, mint páciensnek lenni.A titkár a térdére csapott: — Ezt is kevesen mondják. •— De én mondom. Csak pénz és szerencse kell hozzá s ez a kettő elegendő.— Igen, de a betegség ? — Az elkezdéshez szükséges az is, de a szerencsébe beletartozik, hogy a betegség minél hamarább elmúljék. Idáig már elérkeztem. Nézze titkár úr, olyan mellem van, mint egy lónak. Nem vagyok már kehes s ha megtapintom a szűgyömet s beleszedek pár liter levegőt, ki tudnám fújni Józsit az autóból. Ráfújt az előttük ülő Gózon Józsi fejére és hátbataszitotta: —■ Hallja-e, máskor lebeszéli a fótot a zsákról, most meg
