Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Pongrácz Kálmán: Az értelmiség válsága

Pongrácz Kálmán : Az értelmiség válsága akik kellő egyéniséggel, önálló Ítélettel és független gondolkodással nem rendelkezvén, a legkönnyebben tudták a pártjuk elfogultságát magukra nézve kötelezőnek elismerni. (A pártélet a középszerűeknek kedvez, a párt — bármily paradoxonnak is látszik — tulajdonképen szervezett elfogultság .) A hanyatlásnál azonban még közrejátszott az a körülmény is, hogy a polgári társadalom mint osztály jelentős változásokon esett át és a szellemi munka értékét, szükségességét, funkcionális jelentőségét is alapos revízió alá vonták.

A polgárság ugyanis csak addig képezett homogén tömeget, mig nem tudott érvényesülni, mig a rendi állam porbadöntésével nem sikerült szabadságát kivívni. Attól kezdve azonban, hogy ő lett a közhatalom birtokosa, egysége megbomlott és osztályának választóvonala elmosódott. Mivel ma már a gazdasági középosztály fogalma nem fedi a szellemi középosztály fogalmát, igy a polgárságot igen nehéz határozott vonallal különválasztani a proletariátustól vagy másrészt a nagytőkésektől. Ma — úgy szellemi, mint anyagi vonatkozásban — több gyakran teljesen ellentétes irány és gondolat között aprózódik eJ ez osztály és mivel minden uj vagy régi mozgalom szellemi terhét ő viseli, szervezete — a túlterheltség következtében — észrevehetően gyengül és hanyatlik. Ezzel szemben a proletariátus — a ránehezedő felső osztályok hatása folytán — egységes úgy funkcionális, mint szellemi tekintetben, nem elveken lovagol, hanem érdekeiért küzd, vagyis nem differenciálódik, hanem integrálódik.

A nemzetközileg szervezett fizikai munkás diadalmas előnyomulása természetes, hogy éreztette hatását a szellemi munka értékelésében is. Kimondták a két munkanem paritását s hogy ezen törekvésük többé-kevésbbé sikerrel is járt, azt nemcsak az életet az elsőrendű szükségletekig leszorító nehéz gazdasági viszonyoknak lehet betudni, hanem annak is, hogy a polgárság minden olyan munkát, mely fizikai erőkifejtést nem igényelt (az értékelés negatív formája 1), hajlandó volt az értelmi foglalkozások kategóriájában elhelyezni. így a polgárság köre irreálisan s oda nem való elemekkel egyre tágult, kezdetét vette a nagyvonalú — de teljesen külsőséges — polgárosodás, mely végeredményben is odavezetett, hogy a polgárság szabad mozgási képessége úgy szellemi, mint anyagi téren lehet mondani teljesen megbénult, a felszívott, de nem asszimilált uj tömegek súlya alatt. így jutott a polgárság fejlődésének mai holtpontjára, igy következett be ezen z osztály életén belül az a teljes stagnáció, mely ha nem is megszűnésére, de mindenesetre jelentős átalakulására, vagy uj formák közötti megjelenésére enged minket következtetni.

Hogy az értelmiség helyzete a közel jövőben miként fog alakulni, azt ma szinte teljes lehetetlenség megjósolni. Korunk az átmenetek és válságok kora. A politikai kérdések súlypontja gazdasági vonatkozásaikra esik s igy — az előjelek után ítélve — mig a XIX. század politikai, addig a XX. század gazdasági vonatkozásban lesz a demokrácia megtestesítője. Ez viszont előidézője lesz egy a mainál magasabb