Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Győry Dezső: Éjjeli őr

ÉJJELI ÖR

Alszik, alszik a falu, házak, mezők, legelők, bukdácsoló hold alatt bolond bakter tülke bőg, vontatottan, egymagán kemény torkon bőg hatot, tépdesi az éjszakát, megveri az ablakot,

olyan furcsa hangja van, mint mikor vihar csahol, azt hiszi a felriadt, embert ölnek valahol,

pedig csak éjfél-időt, szürke naphalált jelent, s közömbösen billen át a Gönczöl-rúd odafent,

s Isten a nagy ég-szekér bakján ustort pattogat, s száraz villám fényinél hajkurász világokat.

Fojtogat az éjszaka, akárcsak az életed, s az uj módot keresed, min a titkot félheted, már remegsz és izzadol, fetrengesz az ágyadon, ima vagy káromkodás kínlódik a szájadon,

melled süllyed, egy nap el, — s újra egy emelkedik; Itt az óra ! Itt van ő: pont a tizenkettedik!

(Ceruzát s papirt ragadsz, azzal bőgöd meg szavad : rendszer süllyed, új rend készül s éjfél-költő vagy magad,

s vontatottan egymagán és egyformán, de hangosan szól az ének: új világot, mert a régi oda van !)

Alszik, alszik a világ, falvak, lelkek, legelők, csak a lelkiismeret: bolond bakter tülke bőg.

G ö m ör.

GYŐRY DEZSŐ