Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Kovács Endre: Irodalom és kapitalizmus
Kovács Endre : Irodalom és kapitalizmus legnagyobb százaléka e két nagy tendencia egyikével mutat fel rokon vonásokat. Franciaországban egész csomó nagynevű iró működik, akit egyik kategóriába sem lehetne joggal besorozni, mert úgy lelki beállítottságuk, mint eddigi munkálkodásuk tiltakozik az ilyen kategória-definíció ellen. A bergsoni metafizikai intuíció nem múlhatott el nyomtalanul ennek az irógenerációnak a feje felett. Ott van a legendás hírű Paul Claudel, aki a katholicizmus művészetteremtő erejét jelenti Riviére-vel és Mauriac-val egyetemben. Claudel irodalmi programja elhatározóan bontakozik ki vallásos életszemléletéből, mely röviden enynyit jelent: „Az embereknek küldetésük van e földön. Ennek a betöltése nem más, mint az Isten jelenlétének felismerése és nincs más vétek, mint a szembehelyezkedés ezzel a jelenléttel.“ Riviére, Thibaudet, Mauoras, újabban Maurois munkái elég biztosítékot jelentenek arra vonatkozólag, hogy az írók nagy számban keresik az utat a realitások felé s igyekszenek állást foglalni a társadalmi, politikai harcokkal kapcsolatban. Egyre ritkább az olyan jelenség, amint amilyen Montherlant némely régebbi müvében, amikor az iró a metafizikai szemlélődés csúcsain bolyongva megfeledkezik közvetlen környezetéről s a csillagokig érő vágyak forrásánál küzködik hasztalanul, hogy eloltsa szomját a forrás vizében. (Montherlant : Aux fontaines du désir.) A regényíró feladatának a kérdése körül mostanában még harcok folynak mindenfelé. Brentano könyvével kapcsolatban a legkülönfélébb hozzászólások hangzottak el, a kérdéssel kapcsolatban a regény formájának a kérdése is napirendre került. A regény mondanivalóinak tökéletessége megköveteli a neki legjobban megfelelő formát s mindaddig nem lehet befejezettnek tekinteni az új regényforma állandó forrongását, alakulását, mig pontosan nem tisztázódik az új iró feladata a kor kiéleződött társadalmi harcainak közepette s amig az iró egész határozott pontossággal nem tudja, hogy kivel áll szemközt, milyen lelki beállítottsága van annak a közönségnek, mely olvassa őt, egyszóval amig nincs pontosan tisztázva az iró és a közönség ideológiai orientációja. KOVÁCS ENDRE
