Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Simándy Pál: Új harcok előtt
Simándy Pál: Uj harcok előtt a maga teljes politikai, gazdasági és kulturális felszabadulását: mégis bizonyos az is, hogy a szocializmus programja nem azonos a munkásosztály felszabadításával, győzelme nem állhat meg a munkásság győzelménél. Ám a marxi szocializmus mindent erre az egy tétre helyezett fel, az ő szemében a szociális forradalom a munkásság osztályharcával azonos, az uj társadalmi rend megépítése és elkormányzása a munkásosztály joga és kötelessége. A marxi szocializmus osztályharcos szemléletéből tehát kimaradt úgy a parasztság, mint az értelmiségi osztály szociális felszabadításának programja. A marxi szocializmus a másik két történelmi osztály figyelmen kívül hagyásával akarja megépíteni a szociális jövendőt. Ám ilyen körülmények között az a célkitűzése, hogy megteremti az osztálymentes társadalmat, megtévesztő szólamnál nem több. Cégére és palástja oly törekvésnek, amely egyetlen osztályt ültet tartósan a többiek fölé. S ez az eredmény természetes is. Épen a történelmi materializmus kétségtelen igazából kifolyólag, mely szerint minden hatalomra jutott osztály igyekszik megőrizni elért pozícióját. Azonban épen a marxizmus által hirdetett történelmi dialektika hozta magával a szociális forradalomnak azt az új fázisát, amelyhez napjainkban érkeztünk el s amely a másik két történelmi osztályt is sorompóba állítja a maga jövendője érdekében. A parasztság sajátos lelkiség és gazdasági érdek hordozója. Annak, aki jövendőt akar építeni, föltétlenül számolnia kell ezekkel a sajátságokkal és a maga gyakorlati programját ebben az értelemben kell kitágítania és kiegészítenie. De főleg a népi gondolat hordozója ez a réteg. A faji és nemzeti közösség százados hagyományai, történelmi erői és kulturális feszültségei szunnyadnak benne és várnak felszabadításra. Ugyanígy felszabadításra vár az értelmiségi osztály is, melynek öntudata csak most kezd jelentkezni. Természetesen nem a polgári középosztályról van szó, amelynek sorsa a kapitalizmus sorsához van kötve, hanem az intelligenciáról, a szellemi szakmunkásokról, akiknek szerepét egyetlen társadalmi rend sem nélkülözheti.De még fokozottabb mértékben szó van itt az intellektuálisok sajátos érdekeiről, amelyek a munkásság párt és osztályszempontú és látókörű szocializmusában ma teljesen elsikkadnak. A Szellem és Lélek választott emberei ezek, akik a legtökéletesebb cáfolatai a történelmi materialista szemléletnek. Minden idők intellektuálisai a bizonyságai annak, hogy a szellem abszolút érték; független — minden politikai, gazdasági és társadalmi érdektől és elfogultságtól. A Szellem és Lélek választott emberei minden korban szabadon és függetlenül fognak odaállani az Igazság szolgálatába. Megvetve a maguk és családjuk anyagi érdekeit s lemondva a társadalmi előnyökről.
