Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

— Mit mond? — kérdezte Sipekit.

A suszternek is visszakeringett a bátorsága.

— Tréfál a Nagi! Mindig ilyen bolondos! — súgta nevetve. De akár hangosan is mondhatta volna, mert Vincenc Nagi úgy sem értette volna meg.

A szőke Anni most meglegyintette Vince arcát.

— Na, grüss Gott! — mosolyogta Vince szemébe s tovább indult. Sipeki vele. Vince nem értette. Csak azt érezte, hogy valami zuhan benne, zuhan, omlik lefelé. Egy pillanatra látta Julist, Marist, akik odahaza várnak rá, látta az apját, aki mindig nevetve mondta, hogy nem kell hinni nőszemélynek, érezte arcán Anni puha csókját, végigsuhant emlékezetében a múlt hetek édes várakozása és most mindezt elveszíti. Elrabolta a suszter.

Még egyszer megrázta a leányt:

— Ikk líben dik! — mondta dühösebben. De az mérgesen sietett el. Sipeki utána.

— Sipeki, megcsaltál, gazember! — mondta Vince.

— Csak véletlen volt! — szabadkozott Sipeki újból.

És már siettek is el a lánnyal. A következő ucca elnyelte a két embert, akik beszélni tudtak egymással.

r=<: Vince, árva magyar nyelvével megállóit a sarkon és belenézett a villanylámpákkal tarkított ucca homályába. Nincs, nincs most itt senki, aki őt megértse, kinek panaszolja el nagy bánatát? A kaszárnyában kinevetnék, a faluja olyan messze van s különben is azt mondaná Julis, Maris, minek kezdel idegen lányokkal. Várd ki a szolgálat végit.

Vince szivében a bosszú nem hosszuéletü. Mérges volt, törnizúzni szeretett volna először, aztán megnyugodott, ahogy a korzó sok-sok sétálójára nézett. Ezek mind otthon vannak. Csak ő itt az idegen s még néhány hasonló csizmás fiú, a többi mind itthon van, vidám, nevetgélő lány, fiú, apa és nagyanya.

Mit keres Vince idegen Annik szivében ? Ezek nem értik az ő beszédit, az ik líben dik-re mosolyitanak egyet s továbbállnak azzal, aki szépeket tud mondani az ő nyelvükön.

Hát vigyed, bitang Sipeki. Légy boldog vele.

Szép leitmeritzi szerelem, német Anni, idegen lány csókja, soha nem ölelt dereka, Isten veled.

Sokáig állt még Vince a sarkon. Vidáman sétált a tömeg, a nagy tükörablakok mögött vidám és kövér városiak kavargatták a kávét, nők kacagtak a zenekar szüneteiben, fünfUhr Thee, — hirdette egy fényes kirakat, az alagúttal szemben vonat fütyült.

Ténfergett és csatangolt. Egyedül maradt. Senki társa nem akadt bolyongásában és hiába próbált volna összebarátkozni itt valakivel, ki értette volna ?

Inni ? Az sem jó. Ezen a sör nem segít. A bor meg fenedrága. Nem éri meg.

Kiűzte Annit a szivéből. Vigye hát Sipeki, jobban is valók egymáshoz. Mit botorkálna ő a finom lány mellett nagy csizmájában s hiába vigyorognának egymásra, bizony nem jelentene az semmit.