Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darlcó István : Égő csipkebokor titkárja s nekem a legjobb barátom. A kövér tanakodva fordult a másikhoz, egy alacsony, nagyon fürge emberkéhez. Gyuri ezalatt körbekutatta a titkárt. Előkerilené, meghivatná őt is, nehogy egyedül maradjon ezekkel a behemót nagy urakkal. A titkárt sehol se látta, eltűnt valahová a széltoló, kapcahimző, lámpaüveg-melegitő, a bajuszpedrő haszontalanja. Amikor a legjobb szükség volna rá, csak annyi, hogy éppen ott legyen, üljön hangtalanúl, pislogjon avval a mindenhezértő pislogásával. De persze most pottyant le éppen a férges almája, amikor még néhány percig a fán maradhatott volna. Mit volt tennie, le kellett ülnie a miniszterrel és a két segéddel négyesben a sarokba. A miniszter szembe ült vele, a két másik két felől köztük. A kövér holmi iratokban lapozgatott, a kisember apró dolgokkal fürgélkedett. Tüzet nyújtott a miniszter szivarjához, hamutálcát hozott, apró noteszbe nézegetett, a fáradtságtól a homloka fénylett, mint aki követ emelget. A miniszter barátságosan bólintott Gyurinak: — Ön tehát gyógyul itt ezen a szép helyen, Bódi úr? Szine után nem lehet valami komolyabb baja. Gyuri hangja először bizonytalannak indult, de nagyon hamar nekibátorodott. Nem más ez a beszélgetés, mint bárkivel. A tiszti tanácsban nagyobb félsz előzte meg a szólását, de akkor katona volt s a tisztek iránt úgy érzett, ahogy az ember a alacsony kapufa alatt termésrretből meghajtja a fejét. Amikor ott szólalt föl, alig állhatta, hogy az alacsony kavernában ülve beszéltették. Hanem a miniszter csakugyan olyan, mint a várgedei tanító régen. Ejnye, hogy is híttál< ? Májkuth Lajos ! — Elszaladt a hámbatört két csikóm, akiket magam nevel- Lem, tisztelettel miniszter úr. Utánuk rohantam, sokára elkaptam őket, megidzattam, egy víz volt a fehér ruha rajiam, ráadásnak szél fútt, sajóvölgyi vékony szél, megint a tetejibe felrántottam az első kutból egy veder jéghideg vizet, beszittam a felét, készre voltam. Meggyúlladt a tüdejem. Hurut, azt mondták utána az orvosok, a hurutot pedig a Tátra húzza le. Nem is lehet hasonlítani, annyira jobban vagyok. így kérem szépen. A miniszter mosolygott: — Csikókat is nevel ? — Csak nehányat, kedvből. Házi haszonra van négy pár lovam, azok mindig az én nevelésem. — Látja, erősebben kell fogni őket. Ha most is elszaladtak s magát ilyen bajba döntötték ... A szemüvege mögül barátságosan hunyorgatott Gyurira.
