Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Figyelő - Győry Dezső: Az ifjuság a kapuk előtt
figyelő 4. Mert az eddigi helyzet két eredendő fogyatékosságban szenvedett. Bizonyos l’art pourt l’art evolúciót hirdetett, megmaradt a fiatalok között s hatásképen légüres térből az extremitások vonzására kész intellektuell-frakciókat nevelt, — másrészt leszűkített látó és ható körében állandóan surlódott a hivatalos öregekkel, s ezekben a csetepatékban s huzakodásokban elkicsinyesedett s könnyen azonosította támadóit, kritikusait s ellenfeleit (összetévesztve jelszó hangoztatást és való helyzetet) a magyarsággal, mint népi-nemzeti eszmével s életvalósággal. Az értékvemhes magyar kisebbségi ifjúsági mozgalom — ha ez tovább is igy fejlődnék — alkalmas volna arra, hogy ellentáborok szukreszcenciáját növelje s ugyanakkor a magyarság, mint nép és nemzet, létharcából elhúzódjék. Ennek nem szabad bekövetkezni. 5. A jelek szerint most ér fordulópontra az ifjúsági mozgalom. Most készül a kísérlet, hogy az ifjúság uj mentalitásának vívmányait közkinccsé tegyük a magyar kollektivum szélesebb rétegeiben, kor és osztálykülömbség nélkül: társadalmi, közéleti és politikai térre fog szélesülni a mozgalom, mely az ifjúságból forrott ki s gyökerét továbbra is oda fogja ereszteni. A külömbség az, hogy ez a fiatalság már túl jutott a kor- és generáciő-külömbségeken, túl jutott a harmincéves mozgalom vázlatos és óvatos programján: alapja és iránya világosan megadható. S ez: a magyar nemzet kollektivuma, mint munkaterület (szükebben az itteni kisebbségi magyarság kollektivuma), és a tiszta szocializmus iránya. Magyar szocialista ifjúság közéleti mozgalomra készül. Ezzel a megállapítással szemben két oldalon fog tapsot aratni, mindjárt. Számoljunk le ezzel már most. Tapsolni fog az extrém-bal: végre! — Felesleges, mert nem az internacionalizmus ködeibe menekülő s a kisebbségi magyar kollektivum sorsvállalása elől gyáván elbújó szalonforradalmárok vagyunk: magyarok vagyunk s vállaljuk és vallani merjük kihangsulyozottan magyarságunkat. De felesleges az extrém-jobb tapsa is: végre I Felesleges, mert amilyen nyíltan hitet tészünk a magyar gondolat mellett, ugyanolyan hittel hisszük, hogy a magyarságon belül a nemzeti gondolat kiteljesedése ma azonos a szociális kérdések korszerű megoldásával s mint magyar szocialisták egyforma súllyal érezzük a magyarság és a szocializmus életkérdéseinek fontosságát. (Közbevetve: le kell már egyszer számolni azzal, hogy a kisebbségi sors börtön-pszichózisának hatása alatt örökre és otthon magunk közt is virágnyelven beszéljünk és megfutamodjunk olyan gondolatok s fogalmak kimondásától, amikről beszélünk s amiket meghallgatunk, ha körülírva szólalnak meg. Egy oldalon — inkább a fiatalság — idegenkedik a magyar nemzeti munka világos kimondásától, más oldalon pe