Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Zalay Gyula versei (Zug az ár! A tábor csal alszik. Lélek-magamban)
Zalay Gyula versei ZUG AZ ÁR ! Ma zugnak, hömpölyögnek a folyók s dörömböl, zakatol az ár. Az Isten fájdalmában, hogy képmására teremtett szörnyű haragra gyulladt s özönvizet bocsát a földre, hogy elsöpörjön mindent, ami él. Ma zug, zakatol az ár 4és benne elvegyül az embercsőcselék jajszava, fehér sirályok sikongó sírása és a mázsás nagy orkán rekedt orgonája. Fussunk, gázoljuk át a tenger-gátat 1 A földet tüzes paripa hídja nyergeli össze a kisirt szemű éggel. Szorítsd a kantárt, feszítsd a kengyelt, lobogjon zászlónk tüntető haragja ! Vájjon kié lesz az uj élet bárkája ?r Vájjon ki lesz JNoé e küzdelemben ? A TÁBOR CSAK ALSZIK A tábor csak alszik, nem ébresztik föl csalfa macskazenék, hömbökös mákonyvarázslók szórták rája az álom-mákot s a tábor csak alszik. Kint már hatszor fújtak riadót, a rigók rég hajnalpirt dudorásztak a keleti égre s mint a Bakony barlangjában a tábor csak alszik. Vagy talán korai még az én nagy tavaszi ébredésem ? I
