Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Keller Imre: A háboru előtti asszony
Keller Imre : A háború előtti asszony: A kereszténység igy a nő rabszolgaságát véglegesen törölte. A nő külső és belső erkölcsi értékét azzal is növelte, hogy a nő munkáját megáldotta és megszentelte. A munkafelosztás alapján ugyanis a nő tartozott házi munkájával a családtagok öszszes szükségleteiről gondoskodni. És amint ennek a munkának értéke növekedett vagy süllyedt, aként növekedett vagy süllyedt a nő értéke is. Tény, hogy ebben a családi életben a nő egyénisége mindjobban tágult. Véleménye mind nagyobb súllyal esett a családi elhatározások mérlegébe. Akarata mindinkább érvényesült és ezzel lassan, de biztosan megtörte a férj egyeduralmát és zsarnoki hatalmát. Az asszony ugyanis nemcsak a szerelemben és a fajfentartásban, — mint hitves és anya, — lett nélkülözhetetlenné, hanem lassan társa és segitő hive lett férjének minden munkájában, még közéleti szereplésében is. A közélet nyilvános pódiumára azonban egyelőre még nem engedték a nőt. A maga népének és más országok sorsának irányítását, a hatalom kezelését, a diplomácia méregkeverését, a közpályán való érvényesülést, a tudományok művelését, az irodalom megtermékenyítését, a művészetek fejlesztését, általában a szellem, a tudás, a testi és lelki erők koncentrálását uj világok, uj gondolatok, uj törekvések, uj célok kitűzésére — a férfi magának tartotta fel. A nőnek csak a gyermek megteremtését hagyta, a szellem világában a teremtés jogában nem akart megosztozni a nővel. A nőt a konyhába, a fonóba és a gyermekszobába kényszeritette. Nem mintha a nőnek nem lett volna tehetsége és képessége arra, hogy a közpályán érdemes müvek alkotásával megörökítse a nevét, nem mintha a nő antitalentumnak született volna a tudomány, a művészetek és az irodalom művelésében, hanem pusztán azért, mert a nőt akként nevelték, hogy a szellem munkájának alapjait, a legszükségesebb minimumot sem adták meg neki .Vagyis tudatosan tudatlanoknak nevelték őket az iskolákban. Ez a tudatosan tudatlanná tevés azt a meggyőződést váltotta ki még a legmélyebb, legnevesebb gondolkodókból is, hogy a nő alsóbbrendűségében képtelen minden szellemi munkára, hogy a nő csak rombolni tud, de minden alkotása silány, hitvány utánzása a férfi magasba lendülő erejének. Montesquieu, Rousseau, Voltaire, Diderot, Mirabeau, Danton, Robespiere, tehát különféle korok elfelejthetetlen szellemóriásai, Napóleon is úgy nyilatkoztak a nőkről, hogy csak egy hivatásuk, egy rendeltetésük van: a férfi érzékiségét kielégíteni. És a nő ennek a rendeltetésnek, ennek a hivatásnak igyekezett minden időben, minden korban a legpontosabban eleget tenni. Nagy utat futottunk meg hirtelen, amikor a középkor elejétől Napóleonhoz, s a Napóleon utáni korhoz jutottunk. Mi-
