Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Sebesi Ernő: Clair-obscure
CLAIR-OBSCURE Nappalok gyulnak föl bennem, mint az öröm. Éjszakák rejtőznek bennem, mint a gyász. A végzetek fókuszán mégsem találkozom magammal. S nem hamvadoz el az örökké égő fájdalom. Mankókat, ha látok, dörög bennem a lélek, Csillag, ha hűli, félek, hogy megüti magát, Az okok kanyargó ösvényén gőgös tilalomfának nőttem. Az öröm mosolygó fénye szemérmesen visszahőköl, Ha bánatok sötét uszálya kavarja sorsom porát. Talán a kéményekkel birkózó szellők a társaim, Talán szenvedélyeknek vagyok kitartott poroszlója. Biztosan terhek kellenének, roppant követelések, Hol lobogó muszájokat lengetne egy titkos zászló. Mintha viharokra vágynék és sikoltó csolnak-lelkemet még napsütéses szélcsend is konok hallgatásba süllyesztené. Gyerekekkel játszanék, és ifjúságom kivert kutyái Irigy fogukat vicsorítanák a mostani malomra, akiben nappalok gyúlnak föl, mint a kísérteties öröm És akiben éjszakák rejtőznek, mint a mosolygó redőjű gyász. SEBEST ERNŐ
