Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Berczeli A. Károly: Jézus testvére. Szegény apám
SZEGÉNY APÁM Szegény apám senkinek sem ártott, reggel-este hegedűket gyártott, fúrta, véste, vergődött a fával, fiatal volt s úgy végzett magával. Hullakamra mélyén feküdt másnap, szegény anyám sírva dőlt a rácsnak, néhány halott meredt rá csak némán, vér feketült apám halántékán. Süppedt sírján nem nő virágos fa, keresztjét a szél is letaposta, hantja pusztul, leszáradt a fűje; nincs apámnak zengő hegedűje. Egyszerű és tiszta volt a sorsa, e világon nem akadt sok dolga, gyalult, reszelt, vérzett a habos fán s minden álma átesett a rostán. Én gondolok már csak néha vele, halott mester egyetlen hangszere, testvéreim, kiket sose látok, elnyűtték rég csavargó cigányok. Szegény apám, elfáradt a vér is, durva kezek konca vagyok én is, sírtam, nyögtem, nótám ki se kérte, egy-két garast én is kapok érte.
