Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Kulturkrónika - Darkó István: A Szentiváni Kuria harmadik kongresszusa
Kulturkrőnika felekezeti szempont. Mindenféle írónak igenis helyet adunk, aki a magyar szellemiség, irodalom, tudomány gyökereiből növeszt elő fejlettformájú írásokat és gondolatokat. Nekünk azonban elsősorban a Csehszlovákiában élő magyar nép java és üdve, szociális tekintetben igazságosabb és egészségesebb életformájának a kialakítása a legfontosabb. Ezen a magyar talajon a tiszta szocializmus a mi irányunk. Aki igy lát és igy hisz, azt mi sem közvetve, sem közvetlenül ki nem zárjuk a Magyar írás Írói és olvasói közül. Az írók értékelésénél csak Írásuk lényege, munkájuk célja, irói eredményeik értéke és fenti értelmű magyarsága iránytadó a számunkra. A szlovenszkói katolikus irodalmat már csak azért sem zárhatjuk ki, mert ilyen, — az egy Mécs László költészetén kívül, — nincs. (Még Bállá Borisz sincs nálunk.) Mi nagyonis tudjuk, hogy a neokatolicizmus milyen irodalmi és szellemi értékeket termelt a nyugaton. Boldogak volnánk, ha Mécsen kívül sok ilyen katolikus írónk volna és tárt karokkal fogadnék őket a Magyar Irás-ban, hogy kisebbségi magyar színskálánkat gazdagítsák. De : nem az a katolikus író, akit katolikusnak kereszteltek. (Nem is szólva arról, hogy ilyen bőven van a Magyar írás irói között.) Helyes, világnézetet ! De csínján ezzel a jelszóval. Mert könnyen az sülhet ki belőle, ami az Uj Élet esetében is, hogy „társadalmi és világnézeti szempontból“ hamarább találta meg egy másik szlovenszkói lap barátságát (egy szélsőbaloldali szemléét, amelyre a cikkíró is hivatkozik), mint érti meg a Magyar írás szlovenszkói magyar hivatását. Az Uj Élet jelenlegi világnézete zavaros. Nem azonos a katolicizmuséval, kevés köze a kisebbségi magyarság érdekvédelmi szociális harcához, a baloldali szélsőségekkel kacérkodik. Maga sem tudja, hogy applikált-katőlikus ifjúsági mozgalmi jellegén és ambiciózus egyéni törekvésein túl mi az a jelleg, amelyet választania kellene. Kassán magyarul jelenik meg, de megjelenhetne Varsóban lengyelül is. S főként lapjairól nem az időtlen, örök, tiszta formájú katolicizmus megingathatatlan lelki értékei beszélnek, de nemis a neokatolicizmus regeneráló, újszerű szellemi és irodalmi értékei, de nemis a vallásos hitté növekedett szocialista elvek, hanem tétova intellektuális tapogatózások. Amit a Magyar írás irodalmi színvonaláról ir az Uj Élet szerkesztője, arra, miután irodalomesztétikai kritikával végiglapoztuk az Uj Életet, csendes mosollyal válaszolhatunk. Helyesein ők, ha a cikkíró elsőbben önmagával szemben lenne szkeptikus, mert ez az önbiráló szkepszis az alapja minden helyes gondolatnak. DARKÓ ISTVÁN
