Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkő István: Égő csipkebokor Csakhogy akkor a püspök odalépett hozzá, megcirógatta, hűs ujjahegye a homlokához ért, hopp, az ünneplő szónoklat visszaugrott a koponyájába. Nevetve penderült ki az első szó a száján, de akkorát kiáltott, hogy alkalmas volt ez a hang az ijesztésre is. A püspök olyanképpen tréfált, hogy meg is ijedt, hátra kapta a fejét és borzasztó képet vágott. Ezen aztán jócskán nevetett a közönség is. A püspök megölelte Gyurit, Nyulászi bácsi megcsókolta a fejét és nedves szemmel dicsérte, hogy ilyen szépen még senki se köszönte meg az iskola jóságát. Ágota nem nyúlt feléje, de olyan különös, fakó szemmel nézte. A szemöldöke az idegen fiatalembernek intett egy rezzenésnyit. Feljebb emelte a keményke kis állát. A kis gödör helyett, amelyet Gyuri meg is csókolt néhányszor, most hoszszúkás ránc vésődött rá.Gyuri erősebben fordúlt feléje, megdobbant a vére, elszaladt belőle, a két nehéz karja és súlyos lába lett tele összegyűlt, érett meggyszinű, mozdulatlan vérével. Elsápadt s az volt az első gondolata, hogyha édesapja a mennyben látja most ebben a helyzetben, feléje bocsátja, ahogy szokta: Gatyakorcba szőrűit az egész ember, nem ér egy hajítófát se. — Szabad ? — kérdezte erőlködve végül mégis, — megengedik ?De szék sehol sem volt a közelben s azok amúgysem értették, hogy a leülésre gondolja. Ágota szánakozott felette : — Milyen cseppek ezek az asztalok ... — Igen, — mondta Gyuri, — majd úgyis visszamegyek az én asztalomhoz.— Bódi úr .. . — a fiatalember felé intett ez a megfordúlt, kemény arcú, barna jószagú bőrű, idegenné vált lány, ez az Ágota, — Haceganu kapitány ... — Ahá, — ez szaladt ki Gyuriból, kezét nyújtotta és jól szemügyre próbálta venni a fiatalembert. De égett a szeme, nem látott jól, csak annyit, hogy a fiatalembernek szép férfias arca van, két nagyéletránca van az orra mellett s a bőre ugyanolyan olajbarna, mint az Ágotáé. Összeillenek, ezt gondolta. — Hogy van, hogy van Bódi úr ? A nagynéninek tetszett a helyzet és a maga számára is elégtételt látott benne. Elvezettel állapította meg az Ágota zavarát s a Gyuri nagy darabokban eléjük hullott ügyetlenkedését. — Hogy van, hogy van kedves Bódi, lába már jó?... — Köszönöm, már megtart. — Mit mond?— Jól vagyok már.— Örvendünk, szép... Lássa, vigyázni kell. Maguk mindig meggondolatlanok...
