Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Féja Géza: Koldusok a Szajnaparton
Kritika döbbentő jelenete. Zápor paskolja a világváros aszfaltját és a céltalanul csavargó hős egy áruház előtt őgyelegve egy taxi ajtaját kinyitja. Pár garast nyomnak a markába. Csupa ösztönből tovább is segit az autón érkezőknek és néhány perc alatt hatvanöt pfenniget keresett. Száz ilyen apró tényből lesz a regény, Berlin regénye, valahogy úgy mint Dós Passos Manhattan — Transferjéből New- Yorké. S e két iró között sok a rokon-vonás. Mindkettő merész, tökéletes művésze a tolinak s mindkettő súlyos bizonyítékokkal terhelője, lázadója a mának, de míg az amerikai határozott szocialista, addig Kástner a polgár, aki érzi osztálya elhullását és szeretné a polgárság — munkásság frontját kiépíteni. Ahogy ez Labudának sem sikerül, úgy hagy fel szándékával az iró is. Fábián még kísérletezik, még tépelődik, azután otthagyja Berlint és hazatér. De a kisváros sem hoz megváltást, munkát s amikor egy vízbe pottyanő kis gyermeket kísérel kimenteni, belefullad a folyóba, mert egy életet akart megmenteni, anélkül, hogy magára eszmélt volna : hisz nem tud úszni. KAZMÉR ERNŐ KOLDUSOK A SZAJNAP AKTON. M. Pogány Béla regénye. Dantekiadás. Budapest. Társadalmi problémákat érint ez a regény, háborút vesztett, válságból-válságba sodródó kis állam fiainak sorsát próbálja példázni. Általában egyre erősödik a szándék a magyar irodalomban, hogy az elviharzott tiz esztendő társadalmi arculatát objektiválják. Természetes tehát, hogy az irók egy társadalmi válság éveit próbálják regényeikben felépíteni, hiszen minden társadalmi esemény, mozdulat mélyén ma kényszerüleg erre tapintanak. Csak ott a hiba, hogy még alig-alig bírnak e válság lényegéig mélyedni s így azután mai társadalmi regényeink jórésze a felszínnek, életdarabkáknak s a történelmi lökések mellék-rezdüléseinek ábrázolásánál vesztegel. A válság egyetemes, de mindenütt speciális arca, okai vannak. Magyarországon lényege a következő: 1) A föltörekvő polgárság vezető szerepe 1918 gyors összeomlásával összeomlott. 2) A középosztály vezetőszerepéből 1920- tól 1930-ig illúzió lett. 3) 1920 óta a parasztság a föltörekvő osztály, a magyar parasztságnak van ma elsősorban országalkotó ihlete. Tehát mai intellektuális válságunk ennek az országos válságnak csak egyik tünete. Az intellektuális világ új probléma, új feladat, új történelmi szerep előtt áll: vagy találkozik és összeforr a föltörekvő agrárlélekkel, vagy pedig elpusztul. E probléma súlya és jelentősége máris érezhető, így pl. bekövetkezett a középosztály legáltalánosabb életformájának, a bürokráciának lassú bomlása, csődje, sorvadnak azok az intézmények és életformák, melyek tisztán a középosztály számára vagy pedig egy-egy elvont elgondolás nyomán készültek és nem széles népi ré legekre épültek. Eppenígy eddigi kultúrpolitikánk is megrekedt és csődöt mondott s egy nagy, népi irányú átszerveződés követelménye erő
