Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Fehér Pál: Földi Mihály: Isten országa felé
Kritika Jóleső dolog, hogy a csúnyán megtagadott és megrugdalt tiszta kultúra fiai, legalább is nehányan és lassankint, mindenféle nyelven fölszabadítják és sokfelé elviszik a Dunamedence énekét, Keleteurópa hangjait, egy készülő emberi egység csiráit 1 Pest 1932. június. FÉJA GÉZA FÖLDI MIHÁLY: ISTEN ORSZÁGA FELÉ. (Regény) Könyvről, más müvészalkotásról mindig csak az írjon, aki rezonál rája. De akiben nem pendült meg egy húr, ugyanaz, vagy egy oktávnyi eltéréssel, akinek tehát az a mü nem tetszik és rezonálás helyett csak raisonniroz, miért rontsa el ez az ember más kedvét a maga arcfintorával? Tehát most hallgatni kellene, elfojtani az előítélet — nélkül való megállapítást: hogy az Isten országa felé nem jó regény és szerencsét keresni más utakon! De van valami, ami a kritikát kikényszeríti, a kritikának egy szempontja, amely önként jelentkezik, ennek a folyóiratnak is egyik programpontja és ez az öszszehasonlitás. Mig errefelé Szlovenszkón sehogyse tud megszületni egy igazi regény, az első jó regény, addig ime Budapesten... és ime Földi Mihály, a Pen Club dijának egyik jelöltje, minden budapesti kritika és a népszerűség minden ismérve szerint a vezető magyar regényíró máskép csinálja ezt. Figyeljen fel tehát a vidék, a csodaleső, hivő, tanulni vágyó szlovenszkói iró. * Megbocsátja az olvasó, ha Márai Sándor egy szavát nem idézem pontosan. Az Idegen emberek hőse meglát a kávéházban egy férfit, aki a környezetétől elvonatkoztatva ir, szakadatlanul ir. És ekkor oda szeretne menni hozzá és figyelmeztetni őt, hogy Írni, anélkül, hogy az embert valami kényszerítené, bűn és „a szó komplikáltabb értelmében nem gentlemanlike eljárás. “ Egészen eddig akarok menni a kritikámban, a regény feleslegességéig, a nélkülözhetőségéig, a meggyőződéstelenségéig, a mondani-valójának kémiai előállításáig, egészen addig, ahol a jó regény éppen hogy kezdődik. * Ebben a Lektürrománban annyi van valamiféle isten valamilyen országából, mint amennyi a Színházi Életben van a színjátékból, a pesti darabok nagyrészében az irodalomból, a pesti irodalmi klikkekben az objektivitásból, a pesti napilapok egy sorában az európaiasságból. Mégha százszor is érdekes lap a Színházi Élet, ha külföldi színigazgatók meg is vásárolják ezeket a darabokat, ha az irodalmi és ujságklikkek hatalmasak is. Isten országa felé indul a regény az utolsó három oldalán, de mindaddig csak úgy tapasztja oda ezerszer Isten nevét a mondanivaló tátongó ürességeire, mint ahogy Isten nevében akartak a világháborúban győzni a németek és Isten áldását kérték fegyvereikre a franciák, a törökök, a japánok, mind e népek militáristái. De az Ördögről ugyanannyi szó van, egyúttal Molnár Ferenc Ördögéről is, aki befonja ármányaival egy 14 éves hisztérika ártatlan lelkét, de a világháborút is ő inszcenálja és
