Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Zapf László: Irodalmi arcképek (Mécs László)
Zapf László : Irodalmi arcképek Dunamedencéből nőtt ki. Hanem az absztrakt emberiségből, melyről később ő is bevallja, hogy »csak álom«. Pedig az emberiség nem álom! Hisz a magyarság is az emberiség szerves része. Csak az olyan emberiség álom, melyben a magyar szocialista költő nem a saját hivatását végzi, nem a magyar történelemből akarja megcsinálni a magyar társadalom újjáépítését egy természetszerűleg adódó nemzetközi kooperáció alapján, hanem egészen elvont talajon dolgozza azt ki, hogy aztán a légüres térből hirtelen haza hozza Szlovenszkóra. így, ilyen elgondolásban természetes, hogy a magyarság és az emberiség fogalma összeütközik egymással. Pedig a magyar társadalmi újjáépítésnek voltak és vannak nagy teoretikusai és nagy költői, akik a magyar érdekeket az összemberiség érdekeivel igyekeztek összeegyeztetni. Mintha Mécs László nem is tudna erről! Mégis van egy verse, melyben érzi ezt a hiányát, melyben a magyar történelemben igyekszik támpontot keresni. Tinódy Lantos Sebestyén korát idézi és ott keresi a magyar történeti folytonosság kiinduló pontját. (Kóborló elődöm.) Két konkrétumot talál. Az egyik az, hogy a magyarságon belül is ki van ám élezve a szociális kérdés: »örökre ellenség a szegény s a gazdag« és hogy ez a nemzeti prosperitást alapjaiban rázza meg. A másik konkrétum a magyar felekezetieskedés. A katolikus és a protestáns magyarok «farkasszemet néznek, egynek sincs nyugalma«. Még fontosabb s egyúttal továbbfejlődésének lehetőségét mutatja az a verse, melyben a magyar haladás reakciós ellenségeire célozva meglátja a speciális magyar messiási sorsot:»0, mit kapott Ady, a glóriás dalnok? S mit kap, ha Pestre jő egy idegen mozi-komédiás?« (Magyarok.) Nem hiába idéztem tanulmányom bevezetésében a magyar kulturharcosok tragédiáját: a reakciós agyonhallgatást, elnémitást, meg nem értést. Mécs Lászlót se értették és értékelték ott, ahol a korhoz szólt: humánus szocializmusában. Épen azok a versei a legnépszerűbbek, melyekben tehetetlenül a magyarságra hull. így Mécs László egy nemes nemzetmentő gesztussal épen az antiszociális reakció áldozata lehet! És ez azért van így, mert értékes szociális érzékét nem gyökereztette meg a magyar történelemben, a speciális magyar társadalmi adottságokban. Itthon, a Dunamedencében! Hogy ismét visszatérjen eredeti hivatásához: a szociális igazság nagykoncepciójú apostolkodásához, annak pedig egyedüli lehetősége az, ha szociális koncepcióit a magyarságban lokalizálja és ezzel konkretizálja. ZAPF LÁSZLÓ
