Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkő István : Égő csipkebokor véres hurka. Ügyesen és kellemesen borogatták, hamar visszament, bokájának inai megenyhültek s a bőr rajtuk pihenősre ráncosodott. Megint kedve született megpróbálni a felkelést, de a fehérszakállú szavaira gondolt s arra, hogy kemény esküje köti: — Addig mindig vízszintesen maradok, amig a főorvos ur meg nem engedi a talpraállásomat.Nyugodtan tűröm a sorsomat, becsületes nevemre esküszöm. így fogadtatta meg vele a fekvést a fehérszakállu. Azóta állotta és tartotta. Hosszúig nyúlt lábinyavaljája pedig lassan megfordította a szanatóriumbeli helyzetét is. A főorvos két fiatal kollégája társaságában naponként háromszor is betoppant hozzá, valamicskét huzamosabban időzött nála, mint a többi betegnél, de félbekapta ő is a jóleső beszélgetést és jó hivatalnok módján sietett a várakozó folyosói ajtók hosszú sora felé. A titkárnak is sok dolga volt, csak estefelé szaladt be hozzá pár percig. Elpanaszolta, hogy elhagyja az állását, mert sokat kívánnak tőle, olyat is, amit nem tud teljesíteni, inkább kevésbé előkelő, de nyugodalmasabb munkaterületet keres magának. Megesett, panaszolta, hogy a vendégek elszámolták a pénzüket s elutazásuk napján, a számla kifizetése után annyijuk sem maradt, hogy a vasúti jegyet megválthassák. Ilyenkor bementek az irodába és kölcsönt kértek. Ezreket hagytak itt, adott nekik két-háromszáz koronát. Megígérték, hogy hazaérve azonnal postára teszik, de legtöbbjük, különösen a hölgyek, elmulasztották ezt. Elfelejtkeztek róla, vagy azt gondolták, hogy elég pénzt hagytam ott, ezt a kis kamatját csak visszavehetem. A titkárt az elszámolásnál az igazgatóság felelősségre vonta az apró kölcsönök miatt. Ha adni akar, mondta a gazdasági igazgató, adjon a magáéból. Hát ez igazán méltánytalan ötlet. A legközelebbi kölcsönkérőnek, egy gazdag ungvári hölgynek aztán megtagadta a bajokat okozó kérés teljesítését. — Hallotta volna Gyuri, hogy milyen patáliát csapott az irodában! Kizsarolják az embert, azt kiabálta s végül ezt a csepp szívességet is megtagadják ! No majd elviszem én a maguk hírét. Mit csináljak erre? Mégis adtam neki, de ha ez úgy folytatódik, az egész fizetésem rámegy az üzletre. Mert az természetes, hogy az ungvári ügyvédné nem küldi vissza a bagót, így csillapítja le feldúlt idegeit s íg} vesz magának elégtételt a sérelemért. Hadszíntér: az én zsebem. Azért mondom, hogy legjobb, ha állást változtatok... Gyuri sajnálkozott: — Hová megy titkár úr? Csak addig maradjon még, amig én itt fótozom magamat. A titkár megrendült ■ — Nem is megy az olyan gyorsan. Háromhavi felmondásom van. Aztán meg hová megyek, azt kérdi ? Oda, ahonnan jöttem ... (Folytatjuk)
