Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Figyelő - zl.: A cseh nemzeti gondolat és a cseh irodalom
Figyelő Fásult, tompa kedvetlenség ül uccáin és házain. Gyermekeit előszeretettel veszi ki a magyar iskolából, ha három idegen szót ismer : tüntet vele. Eközben társadalmilag klikkeket alkot. Ragaszkodik bizonyos avult formákhoz, a pletykát terebélyes növénnyé termeszti és kaszinószabályokat alkalmaz. Egyik világnézet a másikig dobálja, véleményt nyilvánítani nem mer, csak álmodik, csak álmodik s önmagával nagyszerűen megelégedett . . . SZOMBAT HY VIKTOR A CSEH NEMZETI GONDOLAT ÉS A CSEH IRODALOM Miloslav Hýsek, a prágai Károlyegyetem tanára, április 26.-án a prágai Városi Könyvtár nagytermében előadást tartott a cseh nemzeti gondolat és a cseh irodalom viszonyáról. A XIX. század elején meginduló cseh nemzeti ébredés a cseh nyelvvel és a cseh történelemmel kezd mindjárt foglalkozni. Jungmann és Puchmayer hangsúlyozzák a nyelv kultuszának a nemzeti kultúra érdekében való fontosságát. Az írók számára ebben az időben a cseh történelem meglehetős ismeretlen volt és csupán romantikus históriák forrásául szolgált. Szent Václávotpl. egyáltalán nem értékelték még nemzeti hősként. A múlt ilyen felületes szemléletét látjuk Tyl, Chocholoušek, Štěpánek, Klicpera, Vocel munkáiban. Ennek oka a fehérhegyi csata utáni hosszú elnyomatás volt, majd Metternich kora, mikor a cseh nyelvnek semmiféle joga nem volt és az erős germanizáció minden cseh megmozdulást csirájába fojtott, úgy annyira, hogy a csehek a saját történelmüket sem ismerhették meg. 1848 előtt az egyedüli korán elhalt Mácha tudta érzékeltetni a cseh történelem jelentőségeit. Mert az 1848 előtti időben jóformán csak a népköltészet őrizte a nemzeti hagyományokat. És érdekes, hogy épen a népköltészetben a huszas évektől kezdve olyan forradalmi gondolatok jelennek meg, melyek a cseh nemzeti eszmét a szociális forradalom gondolatával kötik össze. Az irodalomban először a szláv gondolat honosodik meg, még pedig Kollár szellemében, aki a humanista emberszeretet nevében követelte a szlávok jogait. Az 1848-as év fordulópontot jelent. Ettől fogva a cseh nemzeti eszme állandóan össze van kötve a demokrácia, az egyenlőség és a szociális igazságosság követelményeivel. Ilyen értelemben történik a cseh történelem újjáértékelése is a hatvanas évektől kezdve és ilyen értelemben küzdenek a csehek a németek ellen. E korból fontosak Tyl újabb drámái, Zeyer hazafias romanticizmusa, továbbá Hálek, Ne ruda, Šolc, Heyduk, Sládek, Jirásek és a fiatalabbak közül Dvořák, Klášterský, Ot. Mokrý és mások. Még a zsidó származású és a heinei gyökér telenség kételyeiben szenvedő Vrchlický is a cseh nemzeti gondolat költője lesz. A nemzeti harcban a korszerű szociális követelményeket különösen kihangsúlyozzák : Pfleger, Podlipská és Stašek. Érdekes, hogy épen Stašek Na rozhraní c. regényével azon harc élére került, mely a csehek kisebbségi jogaiérl folyt. Stašek mutatott rá a német tőke kizsákmányolásának a cseh nemzeti kisebbségre háruló veszedelmére, mig Rais a cseh kisebbségi sors érzelmes siratója volt. (Oztraceném ševci.) Érde kes még Zákrejs és Schulz munkássága, akik a cseh nemességet ostorozták,
