Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Kritika - Simándy Pál: Karácsony Kolozsvárt
Kritika bábán egyszerre csak egy kis gyerek sir fel a sötétben a bölcsőből. Mert magára hagyták szegényt a szülők is, meg a cselédek is és mert igen éhes volt. Nosza megesett a Szűcs B. szíve a gyereken, lemondott a betörésről és hozzáfogott étetni a gyereket. Hát hogy éteti, hazajönnek ám a gyerek szülei: — Hej te gonosz betörő, minek eteted te ezt a mi gyerekünket; átadunk téged a rendőrségnek. Úgy is lett. Szegény Barnabás börtönbe került és a szegény kis Fityfirity hiába várta őt haza. El is vitték Fityfirityet a jó emberek a nagymamájához, Kolozsvárra. Mire Barnabás kiszabadult a börtönből, a kis Fityfiritynek már nem volt se hire, se hamva. Nagyon elbusult ezen Szűcs Barnabás. De azután eszébe jutott ám: — Ejnye no, hisz lám én is kolozsvári vagyok, ott lakik az édes anyám... Elindult hát Szűcs Barnabás Kolozsvár felé, csak úgy gyalogosan. Ment, mendegélt a téli hidegben, nagy pusztaságon keresztül. Hát ahogy mendegél, összetalálkozik ám egy kocsmában Ocskő Sándorral, aki az akasztófa alól szökött meg és most 1000 pengő van kitűzve a fejére. Azt mondja neki Szűcs Barnabás: — Hát látod, most elárulhatnálak, s enyém lenne az 1000 pengő. De nem árullak el, pedig felférne a pénz, a te véred árán nem kell nekem. Mikor tovább mendegélt, elérkezett egy kis városba. Hát uramfia: nem bevitte a rendőr csavargás miatt a dutyiba? Hát ahogy belökik a tömlöcbe: kiket talál ott, kiket nem? négy jó pajtását, Magyarország négy kiváló művészét, akiket szintén csavargás miatt zártak be. Azonban Barnabás nem sokáig örülhetett kedves társaságuknak, mert három nap múlva kieresztették a tömlöcből. Ment, mendegélt hát tovább, s egyszer csak egy szörnyű látvány tárul eléje az utón. Ott lát egy véres holttestet, megnézi, hát uramfia, kit lát, kit nem ? a Génius Bandi agyonvert tetemét, akit a jó Isten így büntetett meg azért, hogy ellopta a Barnabás drámáit. Megnyugodva ment hát tovább Szűcs Barnabás, mígnem karácsony estéjén eljutott Kolozsvárra. Egyenesen az édesanyja hajlékának tartott. Ott talált egy idegen s ijedt öreg asszonyt: — Hej, édes lelkem, nem lakik már itt a te jő anyád, künn lakik a temetőben, mert hisz 20 éve már, hogy meghalt szegény. Kiment hát Szűcs Barnabás a temetőbe és ott sirdogált az édes anyja fejfája mellett. Hát ahogy sirdogál, oda somfordái hozzá egy szegény kutya, beléakaszkodik a kabátja csücskébe és húzza ám maga után, egy kis bódéhoz. Benyit a bódéba, hát kit talál ott, kit nem? a kis Fityfirityet! Lett erre nagy öröm. Egymás nyakába ugrottak, ölelték, csókolták egymást. Azután nagy lakomát csaptak és — talán még
