Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Győry Dezső: Dal tavaszi napvilágnál. Randevu a folyóparton
Győry Dezső: Versek mérést és tiszteletet magában gyűjtött össze. És ezt az uralmat a nő lelke fényes tartalmának tulajdoníthatta és addig erről a piedesztálról a nőt nem is lehetett letaszítani, míg szive tisztaságával, lelke eszményiségével, az Isten-eszmének szolgálatával és testiségének elnyomásával erkölcsi értékben messze kimagaslott a férfi felett. A középkori felfogás tehát valami magasabbrendűséget olt bele a máskülönben alacsonyrendűnek vallott és hirdetett teremtésbe: az asszonyba. Ez a magasabbrendűség Szeplőtlen Szűz Mária tiszteletében éri el tetőpontját. így szabadítja fel magát alacsonyrendűségéből az asszony az Isten-eszméhez való ragaszkodásában és a tiszta leány és a tisztességes asszony a keresztény erkölcsi élet megdönthetetlen és megingathatatlan alapjává keményedik, mely a változó idők minden erőszakos törekvéseivel és képmutató tanításaival szemben is diadallal uralmon tudott maradni. ’ KELLER IMRE DAL TAVASZI NAPVILÁGNÁL Valamikor királylányként sétáltál a kertben, de akkor se kedvesebben, ügyesebben, szebben, mert hiába dugta tőlem új sorsod a híred, megtaláltam a szivedet, királylány i szíved, valamikor gazdag voltál, tudom, hogy szegénynek teremtett át most a sorsod királyi legénynek, és hiába, hogy két koldús ért össze mibennünk, miénk ez az egész világ, mert a mi szerelmünk, valamikor ragyoghattál cifra csecse-képen, mezeiszín virágként is az maradsz te épen, és enyém a napvilágos értelmed a képhez: benned térek vissza én a földhöz és a néphez. RANDEVÚ FOLYÓPARTONA Ne várj a holdhoz, nyafka fény nagyon, a strandra várlak, perzseljen a nap, vad hullámcsőkja csiklandjon nyakon, itt vagy enyém te s a legszabadabb. Nem sírok többé, miattam ne sírj, szín vagy : virágozz, virág vagy: ragyogj, a föld vagyok, hát a kedvemre nyílj : én benned-élni U élni akarok ! GYŐRY DEZSŐ
