Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus
Pongrácz Kálmán : Uj humanizmus általános emberi küzdelmet. „Regionális“ körben mozogtak egyformán s még csak nem is abban az értelemben, ahogy Babits értelmezi jelentkezésüket és szerepüket, mert ellentétben az egész emberiséggel nem szeparált nemzeti s osztályszempontok kiszolgálásáról volt szó, hanem csak osztályjelenségek méltánylásáról. A termelő tőkés és a termelő munkás anyagias szellemű harca volt ez bármilyen formák, jelszavak s külsőségek között jelentkezett is. Minden felsőbb s ideális eszme kizárásával folyt a küzdelem a koncért, az anyagért (:nem pedig a gondolatért és szellemért:) s csupán a történelem véletlenét, szeszélyes alakulását kell abban látnunk, hogy a közös materiális gyökérből táplálkozó kapitalizmus és szocializmus más-más jelszó ürügye alatt vette fel egymás ellen a késhegyig menő küzdelmet. Azaz más szóval nem a nemzeti feladat került elvi ellentétbe a világszabadság gondolatával, hanem az egymás kenyerére éhes vezetők és vezetettek ezeknek a jelszavaknak látszólagos ellentmondását használták fel s aknázták ki ügyesen céljaik elérésére. A kapitalista elveken felépült polgárállam keretei között halt meg a nacionalizmus ideális elgondolása éppen úgy, mint ahogy az orosz kollektív állam temetője lett a világszabadság s testvériség gondolatának. E politikai kere - tek között nyertek negatív formát eme eredetileg csupán pozitívumot tartalmazó fogalmak s ezek között fejlődött a nemzeti s szociális gondolat támadó jellegűvé. Az első fogalmazásában kulturális nacionalizmus igy vált materiális nacionalizmussá, az eredetileg demokratikus gondolat igy vált imperiálistává. A nacionalizmus elve tehát mint látjuk nem az egyetemes emberivel ellentétes programmal lépett a világra, sőt éppen ellenkezőleg. Célja eredetileg az volt, hogy a terjedő tudomány, művészet, gazdaság szolgálatába — az ismereteknek saját nyelvén való közlése által — minél több embert állítson be, s kapcsoljon bele a közös alapba, abba az európai kultúrába, amelyet nemzetek felettien a felvilágosodás bajnokai hívtak életre. A fejlődésbe azonban a politika s az ezzel kapcsolatos közgazdasági érdekek is beleszóltak. A sok bába között elveszett a gyermek, az operáció sikerült, de a beteg a súlyos műtétbe ezelőtt egy évtizeddel mégis majdnem belepusztult. A nacionalizmus elve tehát helyesnek, gyakorlata azonban hátrányosnak bizonyult. A nacionalizmus gondolata jó, csupán a mai nacionalizmus rossz. Ha azok a keretek, amelyek között kifejlődött, meglazulnak vagy teljesen ledőlnek, ugv a gondolat régi nagysága, mélyen egyetemes s emberi vonása újra előtűnik. Az elv helyes, csupán a kivitel helytelen. Nem dobjuk el a rosszul gombolt kabátot bármilyen rosszul áll is rajtunk,hanem újra gomboljuk. Európa hatalmas átalakulás előtt áll s úgy gazdasági mint politikai téren rendszerbe vágó újításokra van kilátás. A rosszul gombolt kabátba befúj a szél s a vén Európa kezd dideregni, ma még dermedt kezét lusta kihúzni zsebéből, hogy melegre gombolja magán a ka-
