Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Figyelő - Simándy Pál: A fiatal magyar értelmiség problémái

Figyelő szellemi harcában mindenfelé felis­merhető egy jól képzett és világné­zetileg megalapozott, ethikus élcsa­pat mozgása is. Ez az élcsapat a kor problémáiba kapcsolódik bele, széles horizontot fog át és határo­zott programot vall. Mozgásából azonban hiányzik az egység össze­fogó ereje, fegyelme, és ökonómi­ája. A megújhodó katholicizmus fiatal gárdája a Korunk Szava folyóirat körül csoportosul. Egy sajátos szer­kezetű, uj rendi állam eszméjéért rajong és éles harcot viv a szoci­ális igazságtalanságok ellen. Egyházi programja és szelleme azonban kü­lönös elszigeteltségbe szorítja a meg­újhodás más csoportjaival szemben. A Márciusi Fiatalok munkakö­zössége Féja Géza, iró szellemi ve­zetése alatt a nemzeti radikalizmus hive. Kiszállások és szemináriumi munkák révén kívánja feltárni az ország szociális helyzetét s megis­merni a parasztság és ipari prole­­társág életét. Programjába vette to­vábbá a népfőiskolák szervezését. Érdeme az is, hogy elsőnek tűzte napirendre a dunamenti népek kul­turális közeledésének problémáját. A magyar agrár-reform érdekei szempontjából jelentős megmozdu­lásnak ígérkezik a fiatal közgazdász generáció most induló szervezkedé­se, amit „A Közgazda“ c. új fo­lyóirat munkatársi gárdája kezde­ményezett. Az osztályharcos szocializmus prog­ramját szolgálják: Kassák Lajos „Munka“-köre, a „Fiatal Magyar­ország“ munkaközössége és a „Tár­sadalmi Szemle“ irói csoportja. Prog­ramjukkal az egyetemes szociális átalakulás világfolyamatába kapcso­lódnak bele. A vidéki csoportok közül a szegedi Bethlen Gábor kör ifjúsága végez értékes népnevelő munkát Buday György vezetése alatt. Tagadhatatlan azonban, hogy a legfiatalabb generáció elitje sem egyik, sem másik megmozdulás prog­ramjához nem tudja lekötni magát. Mind nagyobb a száma azoknak az ifjaknak, akiket ott látni úgy az egyik, mint a másik harcos csoport összejövetelein, akik itt is, ott is munkát vállalnak. Nem eklekticiz­musból, vagy huligánságból, hanem egyszerűen azért, mert a többnyire párt- és osztályszempontu program nem tudja kielégíteni őket. Viszont ott vannak mindenütt, mert tanulni, dolgozni és segíteni akarnak. Ezek az ifjak ösztönösen érzik, hogy a szellem emberei igazában nem köthetik le magukat egyik, vagy másik párt programja mellé; hogy csak a közösség és az egyetemesség emberi érdekeinek lehetnek őszinte szolgái. Féltik ezek az ifjak a ma­guk szellemének a függetlenségét minden párt, illetve érdekcsoport fegyelmezésétől és diktatúrájától; a nyárspolgár tömegek kicsinyességé­től és dogmatizmusának terrorjától. Önkéntelenül érzik, hogy az a rendje a dolognak, hogyha a szel­lem szab törvényt a tömeg életének és nem fordítva: a tömeg a szellem mozdulásainak. Első jelei ezek ma­gyar földön az értelmiség öntuda­­tosodási folyamatának, amely világ­szerte megindult s amely — hitem szerint — el fogja vezetni az értel­miséget a maga sajátos hivatásának felismerésére és ereiének megszervezé­sére. Amely fordulatot épen a szo­ciális haladás érdekében kell öröm­mel üdvözölnünk. 2. „Az Újság“ napilap több hétté

Next

/
Oldalképek
Tartalom