Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Kulturkrónika
Kultu rkrónika szándékú közönségben azt a kevés hitelképességüket is megrontják, amely a nehéz időkben még megélt benne. A közönség is álmélkodva, rosszkedvűen szemléli a furcsa harcot. A kisebbségi magyar irodalmak belső harcai evvel szemben egészen elvi jelentőségű, komoly küzdelmek. Pozícióért, tekintélyért ugyan kinek volna kedve harcolni nálunk, amikor pozíció, tekintély itt — nincs! Ami irodalom van nálunk, tényleg a legyürhetetlen, elpusztíthatatlan élet egyik jelentkezése, mint a kenyérkeresés, a munka, a fáradságot követő pihenés. Távolról csodálkozunk Szász Károlyon és a Pen-klubon. Egyre várjuk, hogy az erdélyi irók, a Helikon kiküldöttei megtarthassák szlovenszkói előadó-turnéjukat. Nem mondhatunk le róla, hogy erdélyi testvéreink irodalmának, értékes kultúrájának vezetőit körünkben üdvözölhessük, mondanivalójukat meghallgathassuk, művészetükben gyönyörködhessünk, a kisebbségi magyar kultúrák közti kapcsolatok első láncszemeit megkovácsolhassuk. Olyan szükségesség, jog és kötelesség ez, amelynek megvalósítása elé nem gördülhetnek akadályok. Tiszta, szent kulturális cél ez, nemcsak nekünk, hanem a középeurópai kulturnépek számára is. — Legújabb értesüléseink szerint a turné meg is valósúl. Eszerint május 4.-én kezdődne s szinte három hétig tartana. Közben a csehszlovákiai magyar irók hétnapos megbeszélést tartanának közös problémáikról az erdélyiekkel. A Magyar írás első számában megkezdett ankétot is akkor folytatjuk, amikor az élőbeszéd közvetlenségével hallgathatjuk meg az igazi szeretettel várt erdélyi írókat. A kritika jogáról megint sok szó esett a szlovenszkói magyar szellemi életben. Helyes, ha ez a kérdés nem kerül le a szőnyegről. Még helyesebb volna, ha a kritika, a kritikus, a kritikai szellem megszületne, megvolna s már többé nem beszélni kéne róla, hanem csak utána igazodni. Követhetnék, megfogadhatnák útbaigazításait, hihetnének benne a szellemi produkció munkásai és a közönség egyaránt. Ennek a kritikának azonban becsületesnek, határozottnak, céltudatosnak kell lennie. Szigorúsága legyen kérlelhetetlen, de az érték, a tehetség, a színvonal szeretete legyen ennek a szigorúságnak a fűtője. Ahol nem talál semmi jót, szépet, igazat, ott vitriol legyen. Ahol a tehetségnek, tudásnak, értéknek ha csak apró szemcséit is felfedezheti, nyúljon oda gondos kézzel és mossa ki azokat a homokból. A Magyar írás ennek a kritikának széles kapukat tár.
