Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Kritika - Toperczer László: Szexuális és tehetségproblémák Kuncz Aladár regényében, "A fekete kolostor"-ban

Kritika

Remarque lm Westen nichts Neues-e, hogy minduntalan fölteszik maguknak a megválaszolhatatlan kérdést: „dehát miértis“. Sokkal pozitivabb értékűek, mert oly okozatokból indul ki Kuncz Aladár, melyek okát kutató művész-szeme többnyire meg is találja. Igaz, sokszor nagyonis hypothetikus alapon, amin nem szabad csodálkoznunk, ha tekintetbe veszszük, hogy az iró a hadifogolyélet mindennapi lelkigyötrelmei elől egy a reális élettől elrugaszkodott absztrakt világba menekült, melyben előbbi életébe való gondolatvisszarebbenéseit hovatovább teljesen háttérbe szorította olvasmányainak és álmainak világa.

Természetesen őt is a szexuális probléma foglalkoztatja leginkább, melyet dr. Herzben talál meg legérdekesebben, legmegrázóbban, legkomplikáltabban megtestesülve. Mert „a többiek, kik földalatti patkányszerelmüket űzték, rajtuk kívül álló patológikus rendeltetéseknek engedelmeskedtek“ és ezért undorral töltik el. — Miért e különbségtétel ugyanannak a homoszexualitásnak valamivel krasszabb, fátyolozatlanabb megnyilvánulásánál ? — Egyedül dr. Herzet találja méltónak arra, hogy esztétikai, művészi szempontból is bonckése alá vegye. Stendhal Szerelemről szóló müvének egyik megjegyzéséből indul ki Herz dr. esetének vizsgálásánál, hogy az érzelmek annál könnyebben válhatnak szenvedéllyé, minél több akadályt kell leküzdeniük. Érdekes, hogy noha már sok oly írónál, aki a homoszexualitás problémájával foglalkozott, találkoztunk ugyan (hacsak fátyolozott formában is) az individuálpszihológiának avval a végeredményében igen reális megfigyelésével, hogy a lélek nemi konstrukciója, igenis képes oly átalakuláson keresztülmenni, mely a legkülönfélébb kényszerű helyzetben is biztosítja a nemiélet kontinuitását, eladdig egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a konzekvenciákat ennyire a végsőkig levonja. Kuncz Aladár mélyreható pszihológiai művészetének sem.

Herz dr. szexualitásával kapcsolatban érdekes megfigyeléseket tesz Kuncz Aladár a tehetség-problémájára vonatkozólag is. Mert dr. Herz a színpadon oly tökéletesen alakította nőszerepeit, hogy férfihallgatóságával teljesen el tudta felejtetni férfivoltát és mindannyiukat művészi szuggeszciójának rabjaivá tette, az író éles elemzőképességgel figyeli ezentúl minden mozdulatát, minden szavát, így jön rá néhány valóban megkapó jellegzetes női tulajdonságra Her7. dr.-nál. És furcsa, hogy ezeket éppen őrajta veszi észre először. Varrásnál, ahogyan fogaival a cérnaszálat harapdálja, ahogy szűknyakú üvegből iszik, ahogy cigarettáját meggyújtja, mindezt asszonyi ösztönösséggel és rejtélyességgel teszi. Bergsoni és schoppenhaueri olvasmányainak hatása alatt azt következteti ebből az író, hogy Herz dr. tehetsége a férfi intelligenciájának és a nő ösztönösségének keveréke. Sőt, tovább általánosít és azt mondja, hogy a művészek és zsenik intuitív tehetsége az ösztönszerűség és értelmiség magasabbrendű harmóniájában keresendő, a nőiségnek és férfiségnek sajátságos, rejtélyes összeolvadásában. Csakhogy ez az összeolvadás, mert természetellenes módon egy férfilényben megy végbe, lelki kétségekkel és gyötrelmekkel jár, míg a nőiség és férfiség legtökéletesebb egyesülése, a szerelem, a legboldogabb harmó-