Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Nyírő József: Szeretlek feleség, kicsi menyországom

Nyirő József: Szeretlek feleség

gyertyák hegyére, maga pedig eltakarodott.

Wesselényi ült a sárgás gyertyafény verésben és magábaszállottan nézte a sokatnyálazott öreg könyvet. A betűcsirák összefutottak szemei előtt. Újból szorongások, gyötrelmek, lidércképek vették körül és megfogták a felemelt pennát a kezében. Ördög tudja, hogyan, de hirtelen az jutott eszébe, hogy lovaslegényt küld Gorbóra és megüzeni sze retőjének háza nagy eseményét.

— Aljas vagyok, alias vagyok ! — verte a fejét, majd újból lecsüggedt, tépett haja homlokára csúszott.

— Ez így nem élet — mondotta keserűen és elhatározta, hogy megszabadul lelkének terhétől. Erre könnyebbséget érzett. A gyertyák biztatva hunyorogtak, apja, anyja, vén vérontó ősei rábólogattak a falról. Indult is, de az ajtónál visszarettent. Erre a kakuk kiugrott az órából és mérgesen ingadozva, tízszer kiáltott rá.

— Eridj már ! ... Eridj már !.. . Eridj már !. . .

Cserey Helena boldogan nyitotta ki szemeit.

— Mi az Miklós ?

Csodálatos fény áradt a férfi alakjára, hangja meleg lett és lerogyott az asszony párnájára.

— Helena vétkeztem ellened ... ördög van az én szívemre festve ...

És elmondott mindent.

— Űzz el magadtól ! Méltatlan vagyok én hozzád!

Cserey Helena boldogan rázta a fejét.

— Én vagyok a méltatlan, hogy szenvedni hagytalak ilyen kicsiségért.

— Ilyen kicsiségért ?

Az asszony oda se figyelt, csak összekulcsolta halovány kezeit tejontó puszta mellén.

— Áldott legyen az éj, melyben csillagom feljőve, áldott legyen a kéz, mely hozzám vezete ... és ezerszer áldott a mi kicsi fiúnk, ki végre eljőve .. .

Látszott, hogy a drága anyatest magánkívül van, hogy megszülje a gyermek után közös boldogságukat is. A férfi pedig érezte, hogy elesett élete megújul, házának szentélye felderül, epedő vágyak, hitvesi szerelem kelnek velük szárnyra, a nyomorult föld megszűnik remegni, mintha örökre letépte volna bűnös sár-arcáról, hogy az igazi élet tiszta magasságába emelkedjenek.

— Mikor a falu leégett, a forró tenger lángban nem láttalak téged, — zengette az asszony, — de eljött kisfiúnk és' pici kék szemének kicsi világánál, hogy megismertelek ...

Egymásra borultak hangtalan és nem látták,4 hogy a gyertyák kék ugrándozással kialszanak, a hajnal beszól az j ablakon, hogy : Feküdjetek le gyermekek ! — és felrettenti az új életet.

Kolozsvár NYÍRÓ JÓZSEF