Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Simon Menyhért: Huszonöt évemre emlékszem (vers)
SIMON MENYHÉRT: VERS HUSZONÖT ÉVEMRE EMLÉKSZEM Egyénéletet mintha nem is éltem köröttem vadul háborgott a kor s én logikám acélpengéjével analizáltam fel a Létet, a Célt Felette véltem állani mindennek mit agy s képzelet valaha is szült Hegy volt lényem, mely irdatlan mélyekből káosz kínos kínjaiból gyilkos barbárságából vérözönéből gyalázatából tornyosodon fel örök Eszmék szűzi ózonába hegy, melyről mázsás gondolatsziklák töredeztek, hogy ízekre zúzzák hazugság, sötétség, gonoszság minden létörömet, nagyszerűséget, tisztaságot megmérgező viperáit De hasztalan! Száz helyett ezer vipera nyüzsgött Irdatlan mélyben hegytöve porladt Oldalán, csúcsán kráterek robbantak Egyénsorsunk vasparancsai elém lángoltak: Örült magány vagy szürke együttküzdés! És egy kataklizmás éjtszakán Mindenséget megrázó rendüléssel mit csak én éreztem én jajgattam meg hangtalan öntépéssel összeomlott a hegyóriás huszonöt évem Gaurizankárja szent huszonöt évek Gaurizankárja összeomlott s kaján diadallal vijjogták át szennyes korhullámok SIMON MENYHÉRT
