Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Mécs László: Madaraival dicsekszik. Aranyos Kicsikém! Szegény lányoknak írtam

Mécs László : Versek

Parasztot, munkást nem dicsér divatból, de velük él, mint ló, szamár a közös«vályu zabból.

H nőkkel úgy beszél, mintha nem volna testük és Putifárné jó marad, nem tör igát, sem esküt.

Farizeus Írástudó nagy farkasa neki: nevének hallatára is guta kerülgeti.

Szárnyon szállhatna, fenkölt, mint az angyalok s parasztcsizmában földön jár, virágok közt gyalog.

Menj hozzá: dicsekedve rádrivall

a maga-fogta madaraival,

meg avval, hogy Rácz Pál az ő komája, nem a cigány 1 az író: öt gyerek sovány papája.

Katolikus: a tornyán nemzetközi zászló s egyben hajszolt magyar ! Ez ő: Mécs László.

. Mécs László

Hranyos Kicsikém!

Hiszek a véletlenben, mely megett

Isten nevet, mint én az ablaküvegek megett, ha maggal tartom télen a cinkéket, vagy ha az uccán lopakodva lépek, hol játszanak proletár»gyermek«népek és sunyi módon ezüst pénzmagot veszítek el s magamban kacagok.

Hát így, véletlenül

a pesti pályaudvar tetejéről rejtett helyéről

este kilenckor egy szürke veréb leesett.

Nem nagy eset,

de fontos, mert a költőészre vette, az Ut, az Igazság s az Élet című újság riportere (mit Isten szerkeszt) s így az égben nagy tere-fere leszen, az angyalok sokat beszélnek, vitatkoznak s nevetnek majd felette.

Lehet, a többiek kimarták, mert mérgesek a verebek, akár az emberek,