Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Lányi Menyhért: Tóni drámája
Lányi Menyhért: Tóni drámája — magának fogalma sincs, mennyi a magamfajta üzletember gondja. Nézze, csupa számla, csupa levél, amikben fenyegetőznek, ha nem fizetek... En a legszivesebben becsuknám az egész boltot... Vigyék az egészet, szedjék szét... Kisemberre mindig fenyegető, ha a nagyok sírnak. Tóni remegésbe fűlt szívvel várta a folytatást, ami nem is lehetett más, mint amire öreg szive gyanakodott... Felmondás... két hétre... a naccsága nem is tehet róla, dehát a gazdasági helyzet... Gazdasági helyzet... Tóni e két gondoktól terhes hét éjszakái alatt megszemélyesítette lelke remegésén, fojtott indulatain keresztül ezt a szörnyet, amely erősebb a gazdagoknál, de legszivesebben mégis a szegények máját szereti. Valami nagy kínai sárkány, amely karmos lábait ráfekteti a szegények kenyerére, két hétig farkasszemet néz velük, huzalkodik, silány reménnyel Ígérget, aztán két hét leteltével talán rászabadítja az Eget minden ördögével. Talán... mert ma az utolsó éjszakája ennek a két hétnek és holnap talán behívja a naccsága és szép szőke haja alól ránéz nagy barna szemével és szánalmas szóval azt mondja neki: — Tóni (nem Lugosi), mégis meggondoltam... Maradjon tovább, ha úgy akarja. 2. Reggel a szokottnál is korábban felkelt Tóni. .. Megmosdott derékig, tett-vett, forgolódott, de úgy érezte, hogy csak álmodja az egészet, hogy ezzel is csak lop valamit, a gondot a családtól, az áltatgatást, amit szégyelt egy kicsit. De az asszony semmitse vett észre és ez Isten tudja miért újabb életerővel töltötte meg. Már fél hétkor ott volt a huzatos kapualjban, ahol szanaszét a sok papír és szalma .. . — Az Isten verje azt a Pétert, sose sepri fel.. . csak rohan egyenest haza ... pedig, ha a naccsága meglátja egyszer ... Mindig jóleső, kissé úrhatnám érzéssel ment fel a lépcsőn, kurta kabátja zsebében markolva a raktár nagy kulcsát, amely jogot adott néki e külön birodalom fölött. De most a lépcsőn szétvetett lábakkal ült egy laposfejü suhanc fiú, nyomott orra alatt szemtelenkedő úri bajusszal. — Hát te mit bakterkedsz itt ilyen korán, tán üveg kéne sürgősen valamelyik városi boltba ? — Nem a. A naccsága rendelt ide. Tóni szivébe nyilaló gyanúval nézegette. — Tán ez a ... Ez lesz az biztosan ... Uraktól majmolt fölénye, amivel a kiskereskedők boltiszolgáit kezelni szokta, ha azok kisebb rendelésekkel beszaladtak hozzá, most sebtiben lelohadt, inkább valami vad, gyülölségre hajló és lenéző tapasztaltság bujt fürkésző pillantásába.
