Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Mécs László: Óda egy petróleumkirályhoz (vers)
MÉCS LÁSZLÓ: VERS ÓDA EGY PETRÓLEUMKIRÁLYHOZ A harmadosztály telt. Hordós hering szorulhat így mint mink. A füst kering fejünk körül bagósan, vastagon. Kemény itt ülni mint a vaspadon. Közös sors padján testvérmód ülünk s a sok baj közt egymáshoz szürkülünk, mert Alagúton vertek át, a korma reánk tapadt s munkás vagy úri forma nem választ el, nem tudni, ki a zsellér, ki a paraszt, lámpás szívű himpellér, kinek lábán van kapca vagy harisnya ? Csak egy a tény: korog mindent tarisznya És itt ülünk, mert nincsen negyedosztály! Petróleumkirály ! Te álmodoztál hálókupédban s most rajtunk keresztül az étkezőbe mégy... egy percre rezdül s lehull arcodról úri himporod s felvillan rosszúl rejtett fintorod a szegény-szagtól s mély utálatod lenéz minket, mint olyan állatot szokás, mely nem hoz pénzt, minő a hernyó. Fenség, nem érdeklünk! A sok-ezer-jó kell néked itt, mit megfizetsz arannyal! Mi golgotázunk, te meg mint arany hal úszkálhatsz földünk minden gyönyörében. A pénzeseknek ritka földi éden
