Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 18. A magyarság egységéről. (Az Országos Keresztényszocialista-Pártnak Ersekújvárott, 1928 június hó 29-én tartott zászlószentelési ünnepélyével kapcsolatos pártgyűlésen.) Kedves Barátaim! Rövid pár napja csak annak, hogy a szenátusban tiltakoztam az ellen, hogy a közigazgatási reformot Szlovenszkóban életbeléptessék.*) Tiltakoztam azok ellen a lehetetlen argumentumok ellen is, amelyek alapján azt itt s csak itt megengedhetőnek vélik. Az egyik argumentum ugyanis, — amint tudni méltóztatnak — az, hogyha el is törlik a vármegyék után a nagymegyéket is, abból nem lesz semmi baj, mert hisz a járási és megyei bizottságok életét meg lehet hosszabbítani a választásokig, a tartományi bizottság helyett pedig kinevez a kormány valami, a pártok által ajánlott tagokból álló, intéző bizottságot, amiről ugyan az életbeléptetett törvényben nincsen szó, de hát valahogy intézni kell a dolgokat, hát, intézik igv, hatalmi szóval. A másik, őszintébb argumentum Podkarpatszka Ruszra vonatkozik. Itt már megmondják őszintén, hogy ott eddig sem vett részt a nép a közigazgatásban, hát elvárhat még egy ideig! Szóval hallgassunk, nem esik semmi nagyobb sérelem rajtunk. * Panaszkodtunk eddig, — hát panaszkodhatunk tovább is, csak olyan rossz dolgunk lesz, mint eddig volt. A történelmi országokban? Ott más a helyzet! Szóról szóra ugyanazon törvény ott nem léptethető életbe a tartományi választások megeftése előtt. Mert a törvény így rendeli! *) 1. 97—103. oldalon. 154