Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság 12. A társadalmi munka fontosságáról. (Egy üdvözlésre adott válaszból.) Kassán, 1927 jan. 1-én. ...Megtisztelő, meleg, üdvözlő szavaik mélyen meghatnak. Nem úgy veszem őket, mint a személyemnek szólókat, hanem mint olyanokat, amelyek hitvallások és fogadalmak azon á llásfoglalás mellett, melynek képviseletére a sors, többek és bizonyára hivatottabbak mellett, ezidőszerint engem is előtérbe helyezett. Ezen az alapon vettem a bátorságot ahhoz, hogy éppen a Keresztény Társadalmi Körben, annak közgyügyülésein, ismételten hangoztassam, hogy nekünk a saját erőnkre kell átépíteni reményeinket. A politikai küzdelmektől eltekintve a közéletből való úgyszólván teljes kirekesztettségünk mellett ugyanis társadalmi úton kell fenntartanunk legértékesebb, legféltettebb kincsünket: a kultúránkat. A kultúra nem hatóságilag engedélyezett érzelem, hanem oly őserő produktuma, amely fajunkban benne van, csak kiölni nem szabad hagyni. Innen az a sokszor megismételt kérelmem, hogy e téren mindenki tegye meg azt, ami tőle telik. Ezek közé a kötelmek közé tartozik, hogy vásároljon magyar könyveket és lapokat, járjon magyar társaságba, adja át készséggel és szívesen tudását jajtestvéreinek. A leszegényedett intelligentiának más luxusra ugyan nem telik, de ezt még szórhatja pazar kézzel. Ennek egyik igen hatékony eszköze lehet körünk nagyműveltségű tagjainak összefogása, azért kérem önöket most újra erre az önfeláldozó, de jutalmát önmagában rejtő nemes munkára. Széles mezeje tárúl ki így annak a társadalmi munkának, amelyre Körünk hivatott. Az angolok régi intézményeiket megtöltötték modern tartalommal. Ennek az eljárásnak konzerváló ereje biztosította évszázadokra sajátos kultúrájukat. Nos, a mi régi intézményeinknek is simúlni kell a változott életviszonyokhoz és akkor ezek is biztos cölöpéi lesznek az itt mi reánk törő árral szemben is az ilyképen megóvott és fenntartott magyar kultúrfölénynek. Ez a célkitűzésem mindenütt, ez a célom, ennek a Körnek elnöki tisztében is. Érzem, sőt tudom, hogy szivünk ebben összedobban . . . 438