Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Természetszerű, hogy ennek láttára magában a német népben is egyre nő az elégedetlenség, nemcsak ezen újra jogfosztó törvényjavaslat folytán, hanem a német kormánypártiak egész politikai állásfoglalása miatt, melynek állandó hatálytalanságát pillanatnyilag, újra, a prágai német műegyetem ezidőszerinti válsága is illusztrálja. A reform német kritikája. Nem az én feladatom azonban az, hogy ezt bíráljam, — ám, hogy igaz amit mondok, annak bizonyságáúl nem pusztán a német nemzetiségűek népgyűlésein elhangzott elkeseredett megnyilatkozásokra, de komoly, tudományos buvárlatokra és nagytekintélyű testületekre, pl. dr. Rauchberg professzor cikkeire, a reichenbergi jogászgyűlés egyhangúlag hozott határozatára is utalhatok, amelyek nem pusztán nemzetiségi, hanem egészen objektív érvek alapján ezt az úgynevezett »reformot« elfogadhatatlannak, »űz egész köztársaság érdeke ellen való cselekedetnek« csakis »a diktatúra eszközének« minősítették. Hasonló véleményen volt a prágai ügyvédi kamara is, ahol pedig a németek nincsenek túlsúlyban, a magyarság szempontjai pedig még csak föl sem merülnek. A javaslatnak képviselőházi elfogadása után támadt közvéleményt élénken tükrözteti vissza a »Bohémia«*) folyó évi julius 3-iki számának vezércikke is, mely szerint a »javaslat a legsötétebb bürokratizmus, a visszatérő rendőrszellem, a féktelen sovinizmus műve.« Ugyanezen és más, vezető német lapok híradása szerint a német kormánytámogató pártok pártvezetőségeik utasítása ellenére döntöttek a javaslat megszavazása mellett; — hogy ezért választóiknak és az egész német népnek hogyan felelnek majd, az ugyan az ő dolguk, — szomorú tény marad azonban és ezért foglalkozom én ez alkalommal a német pártok politikai állásfoglalásával, mert az ő közreműködésük hívja életre ezt a törvényt, amely bennünket, Csehszlovákiába szorított magyarokat, sújt a legérzékenyebben. *) Tekintélyes prágai német napilap. 90