Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) ebben van a falsum a cseh kormányzás részéről, ebben van az önmagukkal szemben való végzetes tévedés az autonómia helyett ezt elfogadni szándékozó szlovákoknál, és abban volna hitetlen naivság, ha e javaslat, elfogadásától várnók mi, magyarok, sorsunk javulását. Nem akarok a javaslat egyes szakaszainak bírálatába most elmerülni. Az utóbbi hetekben ez a sajtóban amúgy is bőven volt tárgyalva. A lényeg, amire rá akartam mutatni, ez az elfeledése a valódi célnak, aminek felismerése azonban megmagyarázza és igazolja e javaslattal szemben való ellenzéki állásfoglalásunkat. Fenn kell tartani ellenzéki álláspontunkat bizonyságául annak, hogy mi elég érettek és komolyak vagyunk arra, hogy ilyen játékkal magunkat megtéveszteni nem hagyjuk és hogy mi a Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz részére járó autonómiát nem ilyen látszat formájában, de komolyan gondoljuk, komolyan akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy a földrajzi tagoltságnak megfelelően kialakult és nem a kisebbségek számarányának megváltoztatását célzó — közigazgatási beosztásoknak megfelelő közigazgatási és igazságszolgáltatási körzetekben élhessen népünk továbbra is. Az igazi megoldás: az autonómia. Élhessen pedig azért így, hogy természetes központokat képező városaink ilykép továbbra is a környező vidék gócpontjainak maradva, kereskedelmileg és iparilag, valamint mezőgazdasági értékesítési piacokként, tovább fejlődjenek — hogy a magyar és német nemzetiségű lakosaink részére is továbbra is kultúrális életünk központjai legyenek, — szóval, hogy Szlovenszkó és Podkarp. Rusz ne a cseh ipar és kereskedelem depot-ja, ne a gazdasági és kultúrális téren egyaránt abszolút uralomra törő Prága gyarmata legyen, hanem hogy igazi autonómia keretében mi, a magunk ősi otthonának önjogú lakói, önsorsunknak valóban intézői lehessünk. A békeszerződések az utódállamoknak nam adtak egy betűvel, egy szóval sem jogot arra, hogy a nemzeti kisebbségek lakta vidékeket gyarmatokká alakítsák, illetve gyarmati sorsba juttassák, nem adtak jogot arra, hogy az állampolgári és 87