Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Iparkodnak az ügyet máris ugy beállítani, hogy amennyiben a latin nyelv helyett a szláv nyelv lehetne a szertartás nyelve, ezáltal a szláv, főleg az oroszkeleti keresztények bizalma felébredne a pápaság iránt és megerősítik e törekvéseiket a Cyrill és Method korából vett hasonló argumentumokkal, jóllehet a cél mindezen politikusok ténykedésében nem a katholikum szolgálata, hanem az elnemzetlenítésnek az egyház révén is történő munkálása. Hogy Róma ezen törekvésekkel szemben milyen álláspontra fog helyezkedni, azt természetesen én nem tudhatom. Valószínű azonban, hogyha óhajtja is a római kuria ezen évezredes törekvéseinek megvalósúlását, — a latin eredetű kultúra határát nem óhajtja messze nyugatra visszaszorítani. Nem óhajthatja és nem engedheti a római katholikus egyház egységének oly megbontását, amely a német, francia stb. nemzetek hasonló törekvéseinek felélesztésére is alkalmas lehetne és a katholikus egyház egész világot átfogó erejét esetleges ily nyelvi eltérésekből eredhető szakadásokkal veszélyeztetné. Nekünk tehát e kérdések esetleges parlamenti tárgyalása idejére akciószabadságunkat feltétlenül fel kell tartanunk és különösen résen kell lennünk egy esetleges konkordátum kötése idején, nehogy a nemzetiségeknek olyan visszaszorítása létesüljön, mint amilyet a közelmúltban a lengyel konkordátum megkötése alkalmával az ukránoknak elszenvedniük kellett. Róma kifinomodott politikája és a nemzetiségi érzéseken felülemelkedő látóköre fundamentuma egyúttal a szlovenszkói magyar püspökség előtérbe került kérdésének is. — Ez emelkedett nézőpont tette lehetővé, hogy Kina lakosainak kinai, Japánnak japán püspökei és — last-not least — Szlovenszkónak szlovák adminisztrátorai lehetnek, meg van tehát a jogossága és reménysége annak, hogy a szlovenszkói 600 ezernyi magyar katolikusság jogos igénye is kielégülést fog nyerni. Ennek elősegítését azonban sem Šrámek főtisztelendő úrtól, sem a szlovák néppárti miniszter úrtól nem remélhetjük, még talán azt sem, hogy objektívek legyenek. íme tisztán áll tehát előttünk, hogy mind az általános katolíkům szempontjából, mind az itteni magyar katolikusok 79