Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) mondotta s ezért úgy vélem, hogy az itt élő magyar és német kisebbségeknek e javaslatok megszavazásától tartózkodó álláspontja, ezeknek — az adott helyzettel ugyan számoló — de nemzeti önérzetükből jolyó minimális kötelezettsége. Ha a t. előadó úr ezt az indokolást csak egyéni érzelmei alapján és jobb argumentum hiányában hozta volna is fel, akkor is nagyot tévedett. Tévedett nemcsak a tényekben, de a célban is! A népek békevágya, A világháború gondot és nyo'morúságot hozott győzőre, legyőzöttre és semleges népekre egyaránt. Nem az előadóknak, államférfiaknak, kormányoknak és parlamenteknek, de a népeknek általános és egyetemes ezért a béke utáni vágya. Ezt azonban nem a fegyverkezés szolgálja! Elmúlt a bécsi hadügyminisztérium bölcsnek vélt jelszavának értéke is: »Si vis pacem para bellum.« Nem az nyújt biztonságot, hogy állig felfegyverkezett népek tartsanak sakkban lefegyverzett nemzeteket, hanem, hogy a kiengesztelödés erkölcsi ténye hozza meg az általános lefegyverzéshez és a döntőbíróságokhoz vezető út at. Ha köztársaságunk kormánya a békél úgy akarja, — mint ahogy mindig hirdeti, — az ezekre vonatkozó javaslatokat várjuk és kérjük tőle! Az ezekkel ellentétes szellemű katonai javaslatokat ellenben pártunk, e röviden kifejtett tárgyi és érzelmi indokokból kifolyóan nem szavazza, nem szavazhatja meg! 73