Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) E kis svájci község neve, ma egy új fogalom. A békének, a szeretetnek, a megértésnek egységes fogalma. A tömegekben általános a vágyakozás utána, az emberekben azonban még nem elég erős az eléréséhez szükséges áldozatokra való készség. A diplomaták írásmüveinek, — amiket békeszerződéseknek hívnak, — helyébe azonban a népek íratlan törvényének, egymás megbecsülésének kell jönnie és ez az eszme érik is az idők méhében. Az emberiség e szebb jövőjének korszakát az új esztendő még aligha nyitja meg, de ha végkép nem hinnénk benne, akkor minden társadalmi és politikai törekvésünk önámítás lenne, akkor hűtlenek lennénk pártprogramunk erkölcsi alapjához is. Ha pedig hiszünk benne, akkor követni kell azok kitartását és példáját, akik e még ma oly elvont fogalmat a legyőzöttek és a kisebbségek jogainak elismerése és elismertetése útján a gyakorlati életbe bevinni akarják s mi is tehetünk arra fogadalmat, hogy türelemmel és szerénységgel, takarékossággal és szorgalommal munkálni fogjuk eljövetelét. ..« 69