Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 4. A centralista kormánypolitika és a nemzeti kisebbségek jogai. (Beszámoló Nyitrán, 1926 szept. 26-án.) Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amint az Elnökünk*) most elhangzott szavaiból nyilvánvaló, mi megmaradtunk és megmaradunk továbbra is ellenzéki pártnak. Nem azért, mintha az állam léte ellen sötét terveket forralnánk, azért sem, mintha a politikai iskolázottság hiányából kifolyólag, vagy faji gyűlölködéstől elvakúlva »csak azért is« ellenzékieskedni akarnánk, mint ahogy a »katasztrófapolitikusok« díszítő-jelzőjének díjmentes adományozásával egyesek felőlünk terjeszteni nem átalják. Az ilyen, nem éppen jóindulatú kiszólások a közönség körében kételyeket ébreszteni alkalmasak az iránt, vájjon ez az ellenzéki magatartás tényleg helyes, indokolt és célravezető-e? Bátor vagyok ezért megindokolni és megmagyarázni ellenzéki állásfoglalásunk okait, annak tartalmát és célját. Miért vagyunk ellenzéki állásponton? Ellenzékiek vagyunk azért, mert politikai hitvallásunk integráns részeinek megvalósításától a hatalmat addig gyakorlott kormányok és a kormányzó-pártok még ma is mereven elzárkóznak. Melyek is a mi politikánk integráns részei? Elsősorban az, hogy a békeszerződések és az alkotmánytörvénynek betűje és szelleme megvalósuljon. Hogy újabb konkrét tényeket, és ne puszta panaszokat hozzak fel: a magyar iskolák egy részének újabb megszüntetése, a bíróságoknál a magyar nyelv használati jogának újabb meg*) Szüllő Géza dr. 61