Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) egész tömegének felsorolását nem engedi. Ámde csak a felsoroltak után is újra kérdem, lehet-e, kell-e, szabad-e ilyen politikát támogatnunk ? Meg lehet, hogy a választási geometriai vívmányként parlamenti képviseletünk számbeli kicsiny volta folytán erre a hatalom birtokosai nem is igen reflektálnak, talán azért sem, hogy velünk szemben tovább mehessenek azon az úton, ami miatt folytonos a mi panaszunk. Ámde nekünk e törekvésekkel szemben meg van ma még egy szilárd bázisunk. A kisebbségek részére a békeszerződésekben biztosított jogok és e jogok tovább fejlesztésének a kísérő jegyzékekben lefektetett alapja. Az opportunitás politikájáról szólva, Deák Ferenc mondja, hogy »a régi görögök hitregéje azt beszéli, hogy Herkules Antheussal, a föld fiával, sok ideig küzdött és őt többször földhöz sújtotta. De Antheus a föld fia lévén, mindig új erővel kelt fel, mert újabb erőt kapott anyjától, a földtől. Végre Herkules felkapta ellenét a földről s a levegőben magához szorítván, ölelésével fojtotta meg.« »Tanúiság e hitrege nekünk is, hogy el ne hagyjuk biztos talajunkat, a törvényt és hogy őrizkedjünk oly szorító öleléstől, mely minket fölemelve a törvények alapjáról, a levegőben akar megfojtani.« A magyar ellenzéki álláspont jogi alapja. Ahogy Magyarországon méltán tisztelik: a »haza bölcsének« ez a megállapítása igaz reánk nézve is. H a mi letérünk a békeszerződések alapjáról, ha mi részt veszünk a kormányzásban, — melyben számbeli kisebbségünknél fogva — akaratunkat érvényesíteni amúgy sem tudnók, — elhagyjuk azt az egyedüli alapot, amelyről a világ rokonszenvére és szükség esetén segedelmére apellálhatunk. Nem a kormányzásban való részvétel, nem a komoly végrehajtási szándék hiányával hozott törvények és rendeletek adják a lehetőségét annak, hogy a hatalomban való minden részesedés nélkül is, mi a kormánytámogatók sorába 59