Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) magyar és német intézetek támogatására s ez úton az őslakosság veszendő vagyonának megmentésére, azt illusztrálja ez a kis statisztika: Magyar és német pénzintézet Szlovenszkó területén 1918ban 193 volt. 1921-ben 161, 1924-ben már csak 96. Űjabb statisztikai adat nem áll rendelkezésemre, de tény, hogy a megmaradt intézetek közül is 21 nem kapott betétgyűjtési engedélyt és ezek közül is, akik ezt megkapták, időközben 7 moratórium alá került, vagy megszűnt. Hogy ennek a politikának mi a célja, arra feleletet ad az a tény, hogy ezen idő alatt a szlovenszkói szlovák pénzintézeteknél a betétállomány az 1918. évi 160,000.000 koronáról 1924-ben már 1,134.000.000 koronára emelkedett. Vagy szabadjon hivatkozni az állampolgársági 152—1926. számú törvényre. Elsősorban is az teljesen eltérő az érdekelt kisebbségek részéről benyújtott eredeti javaslattól. Itt a kérdés lényege ugyanis az volna, hogy minden életviszony azon törvényes állapot szerint bírálandó el, mely azon életviszony létrejöttekor érvényben volt. A régi Magyarországon az, aki 4 évig egy helyben lakott és a községi terhekhez hozzájárúlt, vagy közhivatalnoki minőségénél fogva ettől fel volt mentve, ipso jure községi illetőséget nyert. Szlovenszkó területén tehát csakis ez a jogállapot és nem az irányadó, hogy a volt monarchia más jogvidékein, nevezetesen Ausztriában hogyan volt ez az életviszony rendezve. Mégis, amint közbevetően legyen mondva, a lex Cyrill esete szinte mulatságosan igazolja*) az új törvényeket, sőt bírói döntéseket is a mi jogterületünkön fennálló jog figyelembe vétele és ismerete nélkül hozzák és e téren a helyzet ma sem a valódi jogállapotnak megfelelő, *) Az 1P24. évi 179. sz. törvény eltörölte Csehszlovákiában a hitbizományokat. A törvénybe felvettek egy szakaszt, az ú. n. „lex Cyrill"-t, amelynek alapján a Kóburgok két ága : a német és az ú. n. szláv ág között évek óta húzódó nagy örökösödési per Cyrill herceg javára mutatkozott eldőlhetönek. Miután azonban a Kóburg-birtokok Szlovenszkón feküsznek, nem az osztrák jog, amit az új törvény alapul vett, de a régi magyar az irányadó és így a „lex specialis" nem is vezetett eredményre. Ennek a felületes törvényszerkesztésnek az apaságát az igazságügyminiszterium a külügyre, mindkettő a „petká"-ra tolták és ez adott okot a parlamenti- és sajtótámadásokra. 57