Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 2. A belpolitikai helyzetről. (Beszámoló Iglón, 1926 junius 3-án.) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végtelen örömömre szolgál, hogyha már a választási harcok idejében nem juthattam el önökhöz, most megjelenhettem körükben. Akkor, kassai programbeszédemben*) kifejtettem felfogásomat feladatainkról s azokról az okokról, amelyek, a szinte legyőzhetetlennek látszó akadályok dacára, a mandátum vállalására reábirtak. Ezen okok között szerepelt azonban egy olyan is, mely e beszédbe nem került és amelyet most vallok meg. A Szepesség. A mi feladatunk, hogy ébren tartsuk Szlovenszkó őslakosságában áz összetartozásnak, az egymásrautaltságnak és közös jogainknak érzetét. Ennek az érzésnek pedig sehol sincs mélyebbre nyúló gyökere, mint éppen a Szepességen, ahol évszázadok közös munkája és érzése tette a szepességi németeket jó magyarokká, az itt élt szlovákokat Rákóczi katonáivá. Idegen fülnek szinte paradoxon, hogy a szepességi német — igaz magyar! Pedig úgy van és ennek oka, hogy az idetelepített németség átértette és átérezte a magyarság rokonszenvét és rokonérzését azért a kultúrmunkáért, amit már az önök elődei is itt kifejtettek és a németség hálás volt azért a szabadságért, melyet kulturális, gazdasági és társadalmi téren, új hazájában, élvezett. Meggyőződésem azért ma is, hogy új sorsunkban az egymásrautaltságnak ez az érzése — ha lehet — még csak erősbödni fog és hogy jogaink kivívása iránti küzdelmeink*) 1. 15—27. oldalon. 42