Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság Uj időket élünk, a nemzet, a haza, az ország fogalmai nem fedik egymást. — A háború utáni idők izzó nacionalizmusa nem a kiküzdött szabadság eredménye, de a reakció, az elnyomás forrása. A gyűlölködés felemészti kis- és nagy nemzetek gazdasági és kultúrális erejét, belevész minden abba az értelmetlen hangzavarba, amellyel az egyik nemzetiség a másik minden életerejét csak azért akarja elnyomni, mert más nyelven szólt a bölcsődal felette. Pedig a társadalmi és politikai élet is csak a természetnek egy jelensége. Gondolkodó embernek jutna-e eszébe azt kívánni, hogy a fenyves változzék tölgyessé, hogy a susogó lomberdő terűijön szét virágos mezővé, — a szárazföldek tornyosuljanak hótakarta csúcsokká? Ám a még mindig háborús mámorban támolygó emberek, európaiak, a civilizáció vezetői óhajtják, hogy a szlávbóL legyen olasz, — a németből lengyel, olasz, vagy cseh, — a magyarból szlovák, cseh, vagy román, szerb és így tovább!... A nacionalizmusnak ezt a betegségét sokféle orvossággal óhajtják jóhiszemű, jószándékú emberek gyógyítani. — Choudenhove-Karlegi Páneurópával, — Nitti a liberalizmus feltámasztásával, — H. G. Wells a lelki megújhodás szükségességének hirdetésével és így tovább. Mind e gyógyszereknek úgylátszik, ma még hatóereje nincs, vagy kevés! Abban azonban mindenki egyetért, hogy a ma államférfiai, akik ez állapotok megteremtésében bűnösök, az orvoslás keresztülvitelére nem alkalmasak és ép azért mindazok, akik a gomolygó viharfelhők fölé emelkedve, magasabbról nézik az emberiség jövendő sorsát, az ifjúságot akarják emelkedettebb eszményeik követőiként megnyerni és pedig egyre lehiggadtabban, nem a nemzetköziesség útvesztőin át, de a tisztúlt nemzeti érzés számbavételével. — Mint ahogy az orvostudomány dolgozik a serummal. —- A természetben nincs abszurdum és ennek felismerésével, aki a kiutat Páneurópán át keresi, az is szabad nemzetekről beszél, szabadállamban. Nitti is azt mondja, hogy »a civilizáció mai állapotában nem lehet elképzelni semmiféle fejlődést, amely nem olyan csoportokban nyugszik, melyeket a történelem teremtett meg és amelyeket »nemzet«-nek hívunk.« 424