Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság Itthon mindkettőjüket fej- és jószágvesztésre ítélték. A külföldön mégis nem egyéni bosszút forraltak. Magyarországot akarták menteni. Szent István koronáját a császárral hadban álló Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek ajánlották fel. Törekvésüknek nem volt sikere, mert a franciáknak és szövetségeseiknek kellett ugyan a magyar forrongás, de pillanatnyilag többet véltek Thököli útján elérhetni, mint a bújdosó Rákóczival. Benn az országban azonban, a végkép elkeseredett lakosság annyira utolsó menedékét látja benne, hogy vaktában neki índúltak megkeresni, ibi-ubi, nagy Lengyelországba. Előbb egy Szalontay nevü nemes, — majd Biga László és Papp Pál akadnak rájuk és iparkodnak rábírni, hogy álljon — Bercsényivel együtt — az elégedetlenkedők élére. Rákóczi várakozásra inti őket, mig lesz elég haderő arra, hogy a mozgalmat megindítsa. A cél munkálására legalább egy felhívást és a toborzáshoz zászlókat kérnek tőle. — E zászlók egyikét bontották ki, idő előtt, Beregszászon. A nép azonban mindenütt lelkes örömmel esküdött hűséget a fejedelemnek és ahogy Károlyi Sándor írta május 25-iki levelében, »mindenütt úgy várta a szegénység, mint a Messiást.« — Magyarok, rutének tótok, oláhok egyaránt. Azért jött, amint kiáltványában mondotta, »mert megújultak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei.« Még 1713-ban is azt írta XIV. Lajosnak, hogy a »magyarnemzet sóhajai« bírták rá, hogy fegyver, hadsereg, pénz nélkül álljon az öt kérelmével ostromló »pórhad« élére. És akkor, mikor már leszámolt a földi dolgokkal, mikor mély vallásos érzéssel az örök igazság előtt számolt be »Vallomásaiban« törekvéseiről, akkor is azért adott hálát az Úristennek, hogy »őt használta fel eszközül arra, hogy felébressze a magyarok keblében a szabadság szeretetét, mely a rossznak megszokásából már hűlni kezd vala.« Az általános elkeseredés tényleg villámgyorsan feléfordította a nemzetet, nemcsak az elmondott legázolt szegénységet, de a nemesek, főurak, városok jórészét is. — Már 1703. végén 70.000, később 100.000 főnyi serege volt. akkori időben óriási haderő. 412