Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

Mi van a vámkérdés mögött ? . . . meg, de hogy a kérdés helyes megoldása ez volna, azt úgy hiszem — a legelfogúltabb pártember sem fogja vitatni! A vámok megszavazásának eredményével (?) megelégedők megmosolyoghatják az ilyen kis történelmi visszapillantásokat és elmélkedéseket, —• de a jól végzett munka után ők is elmélkedhetnek a fölött, vájjon helyeselhető-e oly gazdasági politika, mely nemcsak a társadalmi ellentéteket mélyíti ki, de az érdekeikben sértett szomszédos államok éles ellenzését is kiváltja ? Elismerem, hogy erre is nehéz választ adni. És a választ nem is az érzések, de az érdekek fogják mindig diktálni. — Egyénileg az a meggyőződésem, hogy a gabonavámok intézménye átmeneti, nemcsak a társadalmi konszolidáció munkálása, de az ország ipari érdekeinek megvédése miatt is. Alkú anyaga és tárgya lesz azon rövid idő alatt is, amig fennáll. Megszületésének kísérő jelenségei azonban kétségtelenül nagy belpolitikai jelentőségűek. Az erők hatalmas átcsoportosításának jelenségeit mutatják. Egyelőre azonban inkább az osztály — semmint a nemzetiségi érdekek szolgálata és biztosítása szempontjából. Nincsen ugyanis ez idő szerint semmi legkisebb támpontunk, sem arra, hogy ezen eseti csoportosúlás esetleges állandósúlása alapján a nemzetiségi sérelmeknek akár csak enyhülése is várható volna. A magyar iskolák tömegében éppen most hangzik el az utolsó magyar szó, — a magyar vidékek túlnyomó részében szeptemberig lehet csak anyanyelvűnkön védekezni a bíróságok előtt, — a lex Dérer — úgy látszik — még most is a hatalom tetszésétől teszi majd függővé, hogy a hozandó törvény kikre terjed majd ki, stb., stb. Ezen szomorú tényekkel azonban a követendő útak megválasztása meggondolásának parancsoló szükségét könnyedén félretolni nem akarom. Az Országos Keresztényszocialista-Párt» és a «Magyar Nemzeti Párt« kétségtelenül egyformán e súlyos kérdés előtt áll. Egyikünk sem vitathatja ugyan magának a csalhatatlanságot, — mindegyikünk joggal és becsülettel állíthatja azonban, 343