Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A hivatalnok-kormány és a magyar ellenzék Igaz, hogy ezen a hűvös, kellemetlen tavaszon az utóbbit egy kis fagy érte, ámde a békeszerződések nyomán keletkezett új nemzeti kisebbségek kérdése milliónyi népek ügye, 35—40 millió ember keserűvé vált sorsa. Ezt nem lehet elintézni braziliai vállvonogatással és nemtörődömséggel. Ez a háború utáni Európa életkérdése. Itt nem a többségi akaratok és parlamenti szavazások, de az élet törvénye lesz döntő. Igaz az is, hogy ez még nem a »ma« történése, de ahogy Deák Ferenc, Pest-belváros választóinak 1865-ben — az akkori kibontakozás nehéz óráiban — mondotta, illik ez most mi reánk vonatkoztatva is: »politikai hiba volna már előre is teljes biztosítottnak tekinteni ügyünk szerencsés kimenetelét s erélyt és óvatosságot fölöslegesnek tartani, másrészről polgári bűn volna már előre reményt vesztve, lankadni a munkában és a küzdelemben. Az igaz ügynek mindig van jövendője, ha azt erély és eszélyesség támogatják.« 340