Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Még jobban mint a németeket! A németek ugyanis többnyire egységes nyelvvidéken laknak, 2oo/

0-os többségük csaknem mindenütt megvan. Őket még nem boldogították a közigazgatás legmodernebb vívmányával, a nagyzsupa rendszerrel. Nálunk, Szlovenszkóban, azonban ez a nagy reform, mely völgyek, hegyek alakulata, folyók iránya, történelmi fejlődés és a lakosság gazdasági érdekei ellenére új politikai kerületekbe szorítja lakosságunkat, előharcosa volt szintén a nemzeti állam kiépítését célzó akaratnak, melynek — nekünk tövises — koronája a nyelvrendelet. A nagyzsuparendszer összeolvasztotta ugyanis a magyar vidékeket a szlovákok és beköltözött csehek által lakott területekkel olykép, hogy a kisebbségi jogokat annyira mennyire biztosító 200/0-0S alap is minél előbb megszűnjék. Nem kell magyaráznom, hogy ebből a melegágyból a nyelvrendelet esője után mi fog kikelni számunkra. Egyébként már fel is üti fejét ez a fojtogató hinár. A mentalitás az, hogy a magyar kultúrának el kell itt enyésznie. Nem is a középeurópai viszonyok nyilván nem ismerő Mello Franco-féle brazíliai lassú felszívódási recept szerint, de azonnal. A szlovák néppárt állásfoglalása. Meglep és fájdalmasan érint, hogy a vita során épp al szlovák néppárt részéről történt ily magyarellenes állásfoglalás. Eddig Szlovenszkó bércei között visszhangzott a szlovákok — különösen a néppártiak —- elégedetlenségének és csalódásának dühös jajszava, — most, mikor úgylátszik, hogy a hatalomhoz közelednek, — elfelejtik, hogy jobb sorsuk és az autonómia iránti törekvésük mellett spontán ott állott mindig Szlovenszkó magyarsága és németsége is. Nem is mondhatják, hogy e rokonszenvükért bármit előre kértünk volna tőlük, de azt semmiesetre se vártuk, hogy a hatalom utáni türelmetlen vágyakozásban bárki is annyira megfeledkezzék magáról, mint azt a minap Juriga képviselő úr is tette, 32