Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A középeurópai Locarno 11. A középeurópai Locarno") A magyarországi frankafférnak a csehszlovák országgyűlésen való tárgyalása jogalap nélküli. Ez nem a Csehszlo vák köztársaságnak és Magyarországnak, hanem elsősorban Magyar- és Franciaországnak az ügye. Az utóbbinak hivatalos képviselete pedig időelőttinek nyilvánította, hogy az ügynek akár bűntetőjogi, akár politikai része bírálatába bocsátkozzék, a magyar bíróságok és a parlamenti bizottság működésének befejezése előtt. A középeurópai béke védelmének ürügye alatt tehát csak olyanok hozhatták e kérdést a prágai parlament elé, akiknek az európai politikában nem a kiengesztelődés, de a legeivakul tabb nacionalizmusból fakadó hatalmi vágy alapján a legyőzöttnek deklarált népek teljes letiprása az álma, vágya és célja. ; Annak az erkölcsi és politikai botlásnak és vétségnek kimagyarázgatására, vagy éppen mentegetésére, ami megtörtént, nincs és nem is lehet egy szavam se. A bűnnél azonban nem lehet nagyobb a büntetés. Megtévedt embereknek akár politikai eltévelyedéseért, akár a büntető törvénybe ütköző cselekményeért csak azokat lehet felelősségre vonni, akik a tettet elkövették, de nem lehet erkölcsi halálra akarni ítélni egy nemzetet, egy évszázadokon át Európáért szenvedett népet. »Az új politikai alakúlatok azonban, amelyeket a békeszerződések teremtettek meg« —• mint Nitti mondja — »tele vannak aggodalommal a jövőt illetően, miután oly különböző népeket egyesítettek határaik között, amelyek más és más remény megvalósúlását várják az elkövetkező időktől.« A nyugtalan lelkiismeret a forrása tehát — az itteni magyarság *) Megjelent a Prágai Magyar Hírlap 1926 febr. 21-iki számában. 322